Kulináris

Veve, szuper! Igazán csak csúfolódni szerettem volna a sóval, de tényleg van egy csomó ételünk, ahol a só a "főszereplő".
Azt hiszem, csak priviben írtam Földinek a friss fűszerek sós tartósításáról. Tehát beleteszed a fűszert (tárkony, rozmaring, bazsalikom stb. - a kaprot inkább mélyhűtöm) egy befőttesüvegbe, beleteszel két-három ek sót, és fél deci langyos vizet. Becsukod az üveget és felrázod.

Csak felugrottam , de én a sót is egy kicsit megsózom, ha van rá lehetőség. Pölö: szimpán a vajas (margarinos) kalács (lehet a kakaós típusú is), vagy a briós (ami ugyebár jobb helyeken cukorral szórva kapható)ugyanezen eljárás után is sózva tartósítandó az én bélrendszeremben az ízlelőbimbóim kívánsága szerint...:)

Sóban sült csirke:
Sok sóra ráteszed a csirkecombot, oszt megsütöd.
Ilyenekre gondoltál?

Annache ötletére: Tartsunk ma só-napot! Kéretik ideírni minden sóval készülő ételt, receptet, tippet.

jó.
én is el. jó éjt.

:-) én azért láttam olyat, aki egyből bemiccsezett és éeletben maradt, sőt egy alkalommal egy amerikait is megetettünk pacalcsorbával... most azonban elmegyek, mielőtt mindenki elmebajt kapna a sok terminus technicustól. De holnapra kitalálok valamilyen marhaságot, pl. megírom hogy készül a korpacibere

A micstől általában minden sajtországi először elfekszik, hogy rugalmas, meg nincs megsülve és különben is, olyan gyomorfájást kapnak, hogy még :-)
persze mit dumálok, én is így kezdtem, de már 10 éve ennek, most már büszke vagyok, hogy a kézdii buszon Balavásárig mind bizonygatni kellett, hogy Bp-en születtem, mert nem hitték el :-) végül rájuk hagytam, igen, kérem, kendi vagyok :)
bocs, offoltam kicsit

a legjobb pánkó Parajdon van. Az én nagymamám is vásárhelyi, illetve hát az édesanyám, én meg kolozsvári, de már nagyon régen ezt a sonka-magyarországi levegőt szívom. Kivéve amikor hazamegyek miccset enni :-)

Ciorba de burta... brrrrr

Most már MVásárhelyen. De ízig-vérig székályasszan...
És Te honnan?
Szabógallért már én is csináltam, az Erdélyi Lakomában kaptam a receptet. Ez az első mondata: "Egy tojásból laskát kell készíteni. Mikor kinyújtódik, nem hagyjuk megszáradni."
vajon mitől nyújtódik ki :-)))
Na s a pánkó?

Szabógallér levest még nem ettem, bár tudom mi az. Az biztos, hogy nem egyszerű Erdélyben enni egy sápadtarcúnak, ahogy némely helyen nevezik az anyaországiakat, mert például bármikor hozzájuk vághatnak egy döblecet :-). Hol lakik az anyós?

Márti! El kell árulnom, hogy én sajtországi vagyok (mo-i), de féllábbal otthon (Erdély).
anyósom első kérdése hozzám az volt, mikor megismerkedtünk: Kérsz-e törtpaszulyt tojásszemmel?
kértem, bár nem tudtam mi az :) ))

persze a pityókát mindenki ismeri gondolom

jó ...
és ki evett már szabógallér levest?

írjunk transzilván recepteket, amelyeket senki sem ért :-) például kérdezzük meg, hogy mi a murok

igaz-igaz :)

Paszulyt lehet, de akkor vinetta nem kell bele :-)

Márti! Anyósom még paszulyt is szokott beletenni

Anna, valoszinuleg ugyanarra gondolunk: Pizza Bizzi a Wollzeile es a Rotenthurmstrasse sarkan.

ahogy mondod :-)

Jota, és akkor a paradicsompaprika "gogosként" volt eredetileg ? :)

Zakuszka (paprikás-paradicsomos padlizsánkrém): kicsit macerás erdélyi recept, de ha egyszerre sokat csinál az ember, akkor sokáig lesz otthon, és nagyon finom. Szóval apróra vágott hagymát forró olajban meg kell párolni (pontosabban a nagymamám azt mondta: jegecesíteni, szóval nem kell megvárni amíg pirulni kezd), majd darált paprikát (én húsdarálón szoktam, paradicsompaprikát és zöldet vegyesen, de paradicsompaprika mindenképp legyen benne) kell hozzá keverni, és puhára kell párolni. Ezután jön bele a hámozott paradicsom – eddig valójában egy darált lecsó – amellyel addig kell tovább főzni, ameddig nagyrészt a paradicsom leve is elfő. Közben a padlizsánt nyílt lángon (én a gáz lángján szoktam úgy, hogy a kályhát a trutyitól megóvandó alufóliát teszek alá) meg kell sütni. Akkor van készen, amikor a héj már mindenütt elveszítette a rugalmasságát és megkeményedett. Nedves kézzel le kell húzni a héjat, vágódeszkán felaprítani - ez nem nagy munka, mert a padlizsán gyakorlatilag pépessé sül a saját héjában), hozzá kell kavarni a paprikás-paradicsomos alaphoz, sóval, egész fekete borssal és babérlevéllel ízesíteni, egy-kétszer felrottyantani – és kész. Ha kicsit töltve 20 percig nedvesen lehet gőzölni, ez esetben egy évig is eláll hűtés nélkül. De persze lehet keveset csinálni, és azon nyomban megenni. Ja: pirítós kenyérrel, vagy símán kenyérre kenve fogyasztandó. Arányok: a massza valamivel több mint fele legyen padlizsán.

padlizsános pizzáért nem kell Bécsbe menni :) , Pécsett (Citrom u.) Olíva pizzéria, most ettem, szintén mennyei volt.

Na igen, itten az OK Italiaban van Pizza alla mellanzane vagy mi, de ök nem sütik meg elöre.... Mondanom se kell, nem annyira finom, sőőőőt!
Csak nem arra a nagyon belvárosi étteremre gondolsz, ami ott van a Schwedenplatz felé vezető utcán?

valami rémlik, mert erről a fehér padlizsánról szerintem már én is regéltem (jó egy hónapja ettük). egyébként teljesen egyszerűen be kell sózni fűszersóval (van pl. az a 7 Krauter Salz) és meggrillezni. Mi akkor faszénen sütöttük és fennséges volt. (Persze ez minden padlizsánra igaz. Nem egy komplikált cucc és nagyon finom.)

A legjobb egyebkent a padlizsanos pizza, Becsben lehet enni egy onkiszolgalo olasz etteremben, a padlizsant karikara vagjak, elore megsutik olajon, es utana a pizzaval egyutt megint megsutik. Mennyei!!!

:) )))
engem is szoktatok kínozni néha...
más:
padlizsán már volt korábban, akkor írtam krémet, meg többen, több iskola (fokhagymás; hagymás; majonézes stb...)

éhenhalok Tőletek, pedig rendesen ebédeltem, sokat s sokfélét

vacskamati, dobok egy krumplit :)
Rém eccerű krumplis-mártogatós
Kisméretű kolompérokat félbe, vagy négybe vágunk, meglocsoljuk fokhagymás-bazsalikomos olívaolajjal, so, bors meg ami eszünkbe jut, s egy tepsiben bedobjuk a sütőbe (mi héjastúl szoktuk, mert úgy szeretjük :)
Míg ez elkészíti magát, önteteket gyártunk
joghurtos-kapros-fokhagymás
paradicsomos-oregánós-kakukkfüves (fokhagymás...:)
sajtszósz
szóval bármi, amibe lehet mártogatni
aztán mártogatunk :)
bulikaja

Nem, én kicsi gyerekként szinte egyáltalán nem ettem (kaptam) disznóhúst, de füstölt kolbászt egész biztosan nem (Etiópiában nem divat). Aztán meg Amerikában health-freak lettem és ott még a közelébe se mentem az ilyesminek és ez tartott pár évvel ezelőttig, amikor rájöttem, hogy kis mennyiségben szeretem. De tényleg 1/2 évben egyszer és azt is csak füstölt/fűszeres formában. A nyers disznóhústól még mindig undorodom és nem is szoktam sosem vennisem.
Az onlájn szakácskönyvről meg azt akartam mondani, hogy nagyon jó Fanni ötlete, hogy tartsunk ma pl. padlizsánnapot. Akkor igy lehetne gyűjteni csokrokba a hasonló recepteket (minden nap más "alapanyag-nap" lehetne) és könnyű (legalábbis könnyEBB) lenne megszerkeszteni a szakácskönyvet.