A bennfentes nekem szólt? Nem vagyok bennfentes,
de a világösszeesküvést azért
én is mozgatom... eh-eh... ujjgyakorlat.
Szerintem érdemes kipróbálni a
kósert egyszer, amikor repülsz, mert
legalább nem olyan unalmas; ez egyfajta
változatosság. Én már mindent
kitalálok, hogy agyoncsapjam az időt a
gépben. Ha persze nappal van, akkor kinézek,
és gyönyörködöm, de
este/éjjel? Elbabrál az ember vagy tíz
percet, amig kinyitja a rothadt dobozt, akkor
megnézi, hogy mivel lepett ma este meg a
cáddik; megállapítod, hogy nahát!
már megint rizses sültcsirke van, és
nahát, már megint nemtejes puding és
nahát már megint pirinyó
kétszersültet ropogtathatsz hozzá.
Aztán rácsodálkozol a
sültcsirkére, amelynek a szavatossága
további három évre szól, és
akkor megkérdezed magadtól, hogy milyen
lehet ez a csirke három év múlva
és vajon mi a jó isten (szó szerint)
van benne, hoyg 3 évig eláll... Aztán
hozzák a kávét, és belerakhatod a
tejport, ami sose látott tejet, ne kérdezd
miből van, na mindegy, a lényeg, hogy
elfilozofálgatsz azon, hogy ez vajon miért
jó... :) és már meg is
érkeztél. Voila!