Tamika, asszem, ebbe eléggé
belenyúltál. Szóval, tényleg csak
nagyon röviden, a kuttyogatóhoz
először is kell a kuttyogató. Ezt most
nem tudom neked iderajzolni, mikor kisebbke voltam,
több horgász-szakkönyv is foglalkozott
a témával, ekkoriban főleg
fából esztergálták. Olyan, mint
egy (mondjuk) fél bumeráng (csak
húsosabb), azon a végén, ami nem a
nyele, ott pedig kalapka van (mondjuk, mint a
rex-asztalon a gomba teteje). És az kuttyog,
ahogy a horgász a csónakjából,
szigorúan csuklóból kuttyogat vele.
Jogosan merülhetne fel ilyenkor már
Tamikából is a kérdés: miért
teszi ezt az a drága ember? Hát azért -
és most tessék kapaszkodni -, mert ha
jól csinálja a kuttyogatást a
derék horgászember, a harcsák a
csónak közelébe jönnek és
ő pedig kiválóan felszerelt
botjával és a csodacsalival (ami,
tudván, hogy a horgászok igen kérges
lelkű emberek, lehet mondjuk egy több napja
a napon tartott döglött egér).
Talán azért gyűlnek a harcsák, ha
gyűlnek egyáltalán, mert finom kis
békára emlékezteti őket a hang,
vagy csak röhögni, a többi harcsa
haverral, mert azért ez elég jó program
még a víz alól figyelgetve is. Ja,
én soha ebben az életben nem kuttyogattam,
viszont irígykedve és elvágyódva
lapozgattam ezeket az egyébként gazdagon
illusztrált részeket kiváló
horgász-könyvtáramban.