Kulináris

(ezt fejtsd ki lécci részletesebben kispirosban esetleges további tipekkel együtt. köszipuszi)

Off
Fanni: hát az hogy lehet? én mondtam, hogy szeptemberben megyek! Nem figyeltél oda? :) ))
Szállodát tudok ajánlani, 50 a szimpla, 80 a dupla szoba, reggelivel a belvárosban.
On

(Nos, strucchúst én a bizarr "Zöld elefánt" nevű helyen ettem, vagy valami ilyesmi, valahol vidéken, ki tudja már hol. Semmi különös tényleg. Kicsit pulykára hajaz, de azért annál keményebb, amúgy nem rossz. (szemben, Patrik, a cápával, ami meg szerintem rossz. )

Azért nem láttál, mert én csak októberben megyek:)

Én leszoktam a húsról gyakorlatilag. A hal a csirkehúsnak a felébe kerül, a borjúnak a negyedébe. Minek vennék húst, ha ráaádsul jobban szeretjük a halat??? Ma is hal lesz vacsira. Filézve, konyhakészen, frissen olcsóbb, mint bármelyik hús. Ráadásul egészségesebb és könnyen emészthetőbb. Néha van hús is, de igazából nem kívánom.
Most Firenzében ettem ugyan olyan steaket, hogy hát álom finom volt, zöldborsmártással, véresen, de azért tulajdonképpen tök jól megvagyok hús nélkül.
Tami: a kollégáid jó nagy marhák lehettek, mert végülis mindenki szeret csókolózni, szóval a csúszós dolog azért tényleg jó a szájban... na persze nem agyonsózva... :)
Fanni (ha itt vagy): Nem láttalak Firenzében... :) ))

(BSE-ileg mi a különbség a velő és az állat húsának fogyasztása között? van? - bár ez undorító téma)

Igaza van apádnak! Ez az agyonsózás annyira működik, hogy régen, amikor még nem voltam teljesen normális, a velős pirítós iránti imádatomban néha megettem marhahúson maradt remegő zsírcafatokat is. Ha nem sóztam agyon, garantált volt a gyomorrontás, sózva meg semmi baj nem történt.

Szerintem nem jó a strucc, de nagyon régen ettem. Kenyában. Lehet, hogy nem tenyészstrucc volt és az a baj. Nairobiban van egy étterem, Carnivore a neve, ahol mindenféle állatot lehet enni. Zebrát meg ilyeneket. Na, ott ettem struccot.

nos, hogyismondjam, az valóban nem merült fel bennem, h akár disznó, akár bármilyen agyakat belefőzzek a levesembe, bár igen eklektikusan bírom néha kreativizálni magam (jelzem, relativizálni is jól bírom, csak ez nem a leves, hanem a levés témakör - kthy). viszont jól rájöttem a vegetás - nem teljesen ízetlen – lében velőscsont párhuzamosan főz, piritóson elfogyaszt, de előtte agyonsóz, leves is jól jár összefüggésekre, különös tekintettel arra a már-már korszakalkotóra, h ezek után üres csont visszahelyezése fővő húslébe nem rossz ötlet, és károkat sem okoz. (agyonsóz: apám mániája, ti. akkor nem lehet tőle rosszul lenni).

Állítólag elég rágós. Meg nekem mindig a Sicc-könyvek jutnak eszembe róla, úgyhogy lehet, hogy nem esne annyira jól... De ez már megint egyéni szoc. porbléma.

struccot asszem egyszer ettem, de nem egy nagy vasziszdasz. cápahús detto. egyik sem ér fel egy jó kis bélszínhez, vagy csülökhöz, pékné módra. hát még a péknéhez!

Kornél: hát én nem tudom, nekem azt mondták, hogy ez borjúból van, nem disznóból. Nem voltam ott, amikor kiemelték az ominózus obzsét az állat fejéből. Csak arra emlékszem, hogy bár ehető volt, tulajdonképpen egy gejl vacak tulképp, és valszeg csak merő sznobizmuzsból eszik az emberek, (mint például a pacal álnéven forgalmazott frotírtörülközőt, vagy a pattogatott cserebogarat is.)

Én se értettem pontosan, hogy ha egyszer az egész országban nem találtak egyetlen gramm fertőzött marhát sem, akkor miért kellett frászt kapni.
A strucc különben jó étel?

gábor, hát ez az! pulykát, meg csirkét... néha egy kis disznót... hova züllöttünk, istenem...

Csontvelőről beszéltem, persze. Bár asszem, a rántott velőt is szeretném, ha ennék, merthogy "szeretem, ha valamilyen csúszós dolog kerül a számba". Ezt egyszer egy új munkahelyen mondtam, a második napon, közös ebédelés közben. Természetesen kizárólag valami mócsingra gondoltam, idegességemben észre sem vettem, mi is hangzott el...:) ) Aztán jól "rajtam maradt" ott ez a mondás.
Juditka, eszem marhát, nagynéha. De ennek nem elvi akadályai vannak, amúgyis egyre kevesebb húst eszem.

a hús benne maradhat, csak a zöccségeket kell kivenni, meg persze tésztát sem szabad belerakni.

Patrik: én ezt szintén nem értem, szerintem sincs semmi baja a marhahúsnak. Perényi Anyuka mit tálalt fel 2 éven át vadas címszóval? Levesben? Hagymás rostélyosnak? Bélszínnek? Csak nem struccot? :)

A húsleves elállásának nem az a trükkje, hogy nem szabad bennehagyni a lében semmit? Nem mintha terveznék húslevest mostanság, és ha mégis, holnap már jön a mélyhűtőm, és beletehetném :) ))

(na most úgy jártam, hogy nem olvastam időben vissza, sorry. Akkor csak a piritós csontvelős cuccot tartom fent, mint új elemet...)

a velőscsont meg egyenesen a kedvencem, piritóson, megsózva, pirospaprikázva... nyammm.

(GAborbacsi, a "velőrózsa rántva" az sertésből van, disznóagy, ha így jobban tetszik. A csontvelő, ami a levesből származik, az meg a marha. A velőrózsa elvileg nem BSE-s. A "csontvelő pirítóssal" nélkül szerintem meg nem lehet kibírni, de hát ez már nagyon szubjektív...)

Hát Annám ki kell ábrándítsalak, én borjúvelőt ettem, nem disznóagyat. Azért egészen nem vagyok bekattanva...

érdekes, hogy normális, értelmes embreket is megfertőzött ez a BSE pánik... például nálunk anyu 2 évig nem vett utána marhahúst, úgy kellett neki könyörögni, hogy felejtse már el ezt a hülyeséget. a húgom meg vegetáriánus lett azóta. mondhatom, szép.
éljen a tatárbifsztek!

Tami csontvelőről beszélt szerintem, ahogy Judit is nyilván. A rántott velő az más, és az szerintem mindig sertés. A marhának nincsen annyi agya, amennyit ki lehetne rántani. Bezzeg az okos sertéseknek van. Szerencsére (?) én nem szeretem.

Tamikám: én örülök a BSE-nek, van mire fognom a hülyeségemet. Amúgy: az asztal körül kergettek anno, ha nem ettél velőt (büdös kölyök)? :) ))
Én egyszer ettem, nagyjából elég is volt. Csontvelőt sokat ettem, pirítóssal, de hát egész jól ki lehet bírni nélküle... (Tegnap este vacsinál elfogott a vágy... hogy egyek egy jó kis pecsenyezsíros kenyeret lilahagymával, de aztán felébredtem...)

Az enyimbe csak egy jó darab húsos szegycsontot tettem. Én a BSE cucc éveiben jártam Angliába havonta. (Amikor már kiderült, mindig néhány kg hátszínnel felszerelkezve a barátaimnak.) De ugye ez egy lappangó betegség, tehát simán ehettem BSE-s marhát, úgyhogy nekem már mindegy.
Hmmm, kaptam ilyen sajtos Ziegler ostya rudat. Pontosabban nem rúd, hanem lapos, de sajtosnak sajtos és nagyon finom. Meg csokiparányt is.

marhahúst eszel?

Legalább nem eszel BSE-kórokozót. Nekem a pánik óta egyzserűen nem megy le velő a torkomon. Azt már tényleg nem merek enni...

arra kellett rájönnöm, h az enyém akkor nem szokta kiállni a vasfogat, ha annak rendje és módja szerint velőscsonttal szeretném előételként kínálni a nagyérdeműt. most hagyjuk, h olyan szépre - huszárikosan gyöngyözőre – se lehet akkor már szűrni, viszont még jól meg is romlik, a szerényen mintegy húsz liternyire belőtt lev.

Ja, és tettem el ajvárt is - legalábbis olyasmit.