Na, mesélek egy kicsit a múlt heti
kacsáról. Szóval először azt
hittem, hogy csont van a hasában, aztán
rá kellett jönnöm, hogy annyira meg van
tömve szegény, hogy nem vagyok képes
fölvágni... Végül sikerült
fölvágni, és megpróbáltam
kivenni a bélését, ez viszont úgy
beszorult, hogy a kezem alig fért bele.
(Emlegettem a "nem megmondtam, nem megmondtam,
hogy bontott..." kezdetű opust!).
Aztán lecsaptam a fejét, és
megpróbáltam a nyaka felől
kiszabadítani, és akkor végre
sikerült kihúzni a cuccot. A kukorica csak
úgy zúdult szegényből
emésztetlenül... Gusztusstück.
Na, innen már ment a dolog; a lábakat
levágtam, a bűzmirigyét és a
végbelét kivágtam, egy kevés
bőrös hájat lecsíptem a máj
kisütéséhez, a kacsa belsejét
megtisztítottam, alaposan besóztam
kívül-belül, 2 friss rozmaringágat
és egy felvágott almát beledugtam a
hasába, belelocsoltam három deci
vörösbort, és hasára fektettem egy
tepsiben. Aztán lefödtem
alufóliával és bevágtam a
sütőbe 1,5 órára. Aztán
kivettem, kitakartam, rálocsoltam még 2 deci
vörösbort, és fedetlenül
visszatettem fél órára. Kész lett,
finom volt!
Ami szerintem kimaradt, pedig kellett volna:
fokhagyma, még két alma.