Kulináris

topic indulástól tavaly szeptemberig nekem azt hiszem az összes recept megvan a gépemen (csak persze akkor még nem volt beszámozva).
meg nincs szerző.
de még a 2 soros recepteket is kigyűjtöttem:-)
ha sikerül levarázsolni a régi vinyómról, és tudtok vele mit kezdeni....szívesen a köz rendelkezésére bocsátom.

En is szivesen bevallalok munkat! (szerkesztoi gyakorlat van)

A két ünnep között szívesen válogatok recepteket! Tök jó az ötlet, Veve!:) ))

A végtermék, ami a lelki szemeim előtt lebeg nyilván egy sokféleképpen kereshető csodaszép webes felület. Ahhoz nem értek.
Amikor nekiállunk keresni, szerintem elég lenne egy nagyon primitív formátum, például
Kaja neve; hozzászólás száma; szerző; kommentár1, kommentár2
Ha csak ennyit akarunk kigyűjteni, akkor szerintem ez elég, ezt úgy alakítjuk át, ahogy akarjuk. Esetleg megjegyzéseket lehet hozzáfűzni. Nekem a domináns/érdekes hozzávaló jutott még eszembe, persze azt bele lehet írni a nevébe.

Veve, ez jó ötlet! Kommentárok: a relevánsak. Szerintem az nem kell, hogy "megcsináltam és isteni lett." A "megcsináltam egy kis variációval és úgy lett isteni" az igen. De hogyan lesz szerkesztve?

Már 1x mondtam, hogy körbeajánlottuk egymást. Most más volt ott, de így is nagyon kedvesek voltak és már majdnem mondtam, hogy hol keressék Tamit, de aztán mégse.
Én meg vettem hámozott mung babot (peeled mung dal) és ebből fogok vmit csinálni. Meg papadamokat (azok a palacsintaszerű, de ropogós lepények), amiket mártogatni kell, pl. dalba, vagy chutneyba.
Mi az az asafoetida (seasoning)? ez van a papadamokban.

Most, hogy beszámozódtak a hozzászólások, nekieshetnénk a szakácskönyvünknek lassan, nem?
Úgy képzelem, hogy valaki elvállalja mondjuk, hogy átböngészi 3000-től 3500-ig, és kiírja a receptek számát.
Kérdés, hogy csak a saját kipróbáltakat, vagy a webről frissen másoltakat is. Meg hogy szerzőt is-e (szerintem nyilván igen). És hogy a kommentárokat is-e.

ja, és csináltam dalt, teljesen szabálytalanul. egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy külön főzzem a lencsét a finom fűszertől. viszont nem volt kurkuma otthon, csak r.k (Tami, imádlak), viszont fokhagyma volt benne 3 gerezd. és pici ecet. és a lencse persze nem vörös.
szóval mondhatnánk úgy is, hogy rómaiköményes lencsét főztem. de nagyon jó lett.

és ilyenkor kell bedobni, hogy ja, neki én ajánlottam magukat, és akkor mindjárt törzsvevő leszel. még jobban.
(törzsvevőknek öt forintért kapható a kutya már)

Tudom. :) ) Tudniillik vagy 6x hallottam, hogy még a Dósai Tamara így, vagy úgy, meg hogy mi is a cég neve, meg ilyenek.

Mi az összes céges ajándék ot onnét oldottuk meg. Mindjárt hozzák is a cuccok nagy részét csinos kis csomagokban. Nagyon izgulok.:)

És voltam a topik boltjában is, vagyis a Culinarisban a Hunyadi téren, és rájöttem, hogy olyan embernek, aki szeret enni/főzni, szuperul be lehet vásárolni Karáconyra. Vannak különleges édességek, lekvárok és csokik is, de mindenféle étel-ital, egy csomó félkész dolog, vagy csak fűszer. Szóval ha inyenc rokonnak/barátnak vásároltok, ott egyszerűen meg lehet oldani.

Mai menza menü: húsleves fridattó, kelkáp.főz, marhapörivel. Klasszik, király.
Igaz, a marhapöri csak zónaadag volt, viszont az egész akkora, hogy meg se bírtuk enni. 690-ért tényleg rendben van.
Sajnos idő előtt leszedték az asztalról a heti ebédmenüt, így nem tudom, mi lesz a hét többi napján. Ja, pénteken raguleves, rizskoch.

Tapasztalatom szerint a barna cukrot ugyanugy kell hasznalni, mint a feheret, de az ize kicsit mas. A nadcukorral mas a helyzet, mert az sokkal nehezebben oldodik.

igen

Sütöttetek már barnacukorral süteményt?

hu, anna ez olyan jol hangzik, hogy el is megyek ebedelni :)

És a portóinak semmi köze a hajózáshoz? Vagy az a Madeira? Igen, asszem az a Madeira.
És senki se főzött/evett semmit hétvégén?
A zuram csinált egy bélszínes vargányás pastát. Adva volt kb 15 dkg nagyon jó érett bélszín, amivel sokmindent nem lehet kezdeni, pláne ha mellé adva van 2 éhes ember. Föl lehet vágni kb ujjnyi vastag darabokra és egy kevés jó minőségű forró olivaolajnak éppen csak megmutatni. Aztán ugyanabban az olajban meg kell sütni kevéske vargányát. Más gomba is lehet, de csak az volt otthon és azért az irtó finom dolog. A serpenyőbe még kell szórni kevés friss bazsalikomot, hozzáönteni némi joghurtot, tejfölt, vagy tejszínt (keveset!) és zöldborsot. És már kész is, mehet a pastára. (A húsdarabokat sütés után érdemes kisebb darabokra vágni.)

korrektúra: pedig nem egy nagyon széles folyó
És igen: most inkább én is az emlékek elnyomására törekszem. ha nem akarok rövid távon becsavarodni.

Neismondd!
Marad a magyar tél valóságnak:(

(És bár nem kulináris, de Portó: és az pedig valami hihetetlen élmény, hogy amikor leszáll a kör Portóra, a nyár közepén, fényes nappal, és már nem lehet átlátni a túloldalra (pedig egy nagyon széles folyó), és gyalogolsz, gyalogolsz a folyón felfele, és eccer csak mikor felszáll a köd, látod ám, hogy már az óceánig gyalaogoltál! Elmondhatatlan volt! :) )

Köszi, köszi, köszi!
Valóban nagyon jól néz ki Portóban a bor városrész a Douro túloldaláról! Este meg külön élmény! És nincs is szebb dolog, mint Portóban néhány pohár portói mellett Brazil bárban múlatni az időt....

A portóiról akkor röviden, ahogy fülikati kérte:
Eredetileg a Duoro folyó menti teraszokon készítették nálunk nem ismert kékszőlőfajtákból(pl. Bastardo, Alvarelhao).
Az eljárás lényege nagyjából annyi, hogy magas alkoholtartalmú borpárlatot adagolnak az erjedésben lévő musthoz, így az erjedés befejeződik, mert a borban található élesztők elpusztulnak ilyen magas alkoholtartalom mellett(kb.18-20alk.%-os a végtermék). A megmaradt, még ki nem forrt cukortartalom határozza meg, hogy száraz, avagy édes lesz -e a bor.
Ezeket a borokat általában Portoba szállították, ahol bekapcsolódott a kereskedelembe is(az angolok élnek-halnak érte). Aki volt már Portóban, láthatta külön borváros-rész van ott. Ezekután hosszas érlelésen(fahordós, majd palackos) megy keresztül a bor, mígnem a fogyasztó(ez te vagy, Kati) asztalára nem kerül.
Ittavégefusselvéle!
Még annyit, hogy természetesen a mi kékoportó szőlőfajtánknak semmi köze a portóihoz, ezért is kellett oportóról megmásítani a nevét, valószínűleg Ausztriából hozzánk a fajta esetleg sváb telepesek által:( blauer) portugieser.

Tamika, bár nem én kértem, én is köszönöm a receptet. A lányom nagy rajongója a mindenféle krémlevesnek, de eddig kénytelen volt beérni a bolti betéttel. Legközelebb meglepem saját készítésűvel.
Egyelőre viszont túrós-meggyes linzert sütök.

Mikinek üzenem: főnököm,Kriszta odaadta az ebédjét,tök finom:) ))

kösziköszi

Két pisztolyban a konyha is jó. Ezt még lánykoromból tudom. Endrével NEM járunk oda és NEM IS FOGUNK!
Orfeuszban viszont nincs kaja, Bécsiszelet meg jó, feltéve hogy az ember szereti a bécsiszeletet.

(Én meg kenyereket vágok kockára, serpenyőben kevés olivaolajon sütögetem, közbe locsolgatom nagyon nagyon kevés további olivaolajjal, és rázogatom sűrűn. Aztán a végefelé kezemet vízbe mártom, és így respriccelek egy keveset (ezt nemtom hol tanultam, de valami hőhatást csinál, ami neki jó) néhányszor. Közben rázogatom erősen. Majd az odaégett apróbb szemek hátrahagyásával a többségben lévő aranysárga, gyönyörű krutont felhasználom.)

Fanni, azért elmondom a krutonkészítést, jó? :)
Néhány szelet kenyeret egymásra fektetve - mert úgy gyorsabb - összevágok kb.(!!!) 2x2 cm-es kockákra, egy tálba szórom, rászórok fokhagymaport vagy fokhagymás sót. Egy kislábosban felolvasztok vagy 10 dkg vajat / margarint és ráöntöm a kenyérkockákra. Egy kanállal átforgatom az egészet, s alufóliával bélelt tepsibe szórom. Közepesen meleg sütőben egy negyedóra alatt kész is van - s rá sem kell nézni.
De olyat is lehet csinálni, hogy pirított kenyereket felkockázol, de az elég sok morzsával jár.

aha, a legjobb, amivel eddig találkoztam:)