Ígértem valakinek, hogy elküldöm
ezt a receptet, de akadozik a freemail-je,
úgyhogy megosztom veletek, Péter
Jánosné
süteményeskönyvéből
való (az egész könyv nagyon jó,
olcsó kiadvány, semmi cicó,
fénykép, kommentár, csak rengeteg
süti, a nagyanyáink-
féléktől újakig, mindenkinek
ajánlom), szóval: Lemezes linzer
1 tojássárgáját 15 dkg
zsírral (vagy kicsit több margarinnal), 10
dkg porcukorra, reszelt citromhéjjal habosra
kavarunk. Hozzáadunk 40 dkg lisztet, amibe
fél csomag sütőport kevertünk
(én szoktam néha egész csomaggal, semmi
baja nem lett!) és kevés tejjel
összegyúrjuk. 3 részre osztjuk, 2
részbe kakaóport gyúrunk. A barna
tészta felét tepsibe téve (előtte
kinyújtjuk, csak azt nem írja, bár
belenyomkodni is lehet) lekvárral megkenjük,
rá a fehér tészta, megint lekvár,
második réteg barna tészta,
megsütjük, porcukorral meghintjük, ez
az alaprecept, porcukor helyett tortabevonóval a
tetején nagyon mutatós, szerintem
baracklekvárral a legfinomabb. Meg volt, hogy a
lekvárra egy kis darált dió is
került, "hamis zserbó" módra.
A tésztája pedig sokkal kezelhetőbb
(szerintem) a "hagyományos" omlós
tésztáénál, így én
már mindent, amihez omlós tészta kell,
ebből sütök, ilyen- olyan pitét
(almás, túrós, mákos),
linzerkarikát, "kekszet"
mindenféle földi jóval, csokidarabokkal
(ált. maradék csokimikulás meg
húsvéti nyuszi szokta így
végezni). Az ötletet Stahl Judittól
vettem, biztos sokan láttátok már, hogy
a tésztát rúddá sodorja,
lehűti kicsit és abból vég
korongokat, tényleg sokkal gyorsabb, mint
szaggatóval bíbelődni, volt, hogy
sokat csináltam, utána a
mélyhűtőből
sütöttünk, elő a
tésztarudat, negyed óra múlva
vágható volt, még tíz perc
múlva kész volt a keksz.
Hmm, lehet, hogy sütnöm kéne? :-)