Drága Mama és Papa:
Jól vagyok. Remélem ti is. Mondjátok el
Walt bátyámnak, meg Elmer
bátyámnak, hogy a
Tengerészgyalogság mérföldekkel
jobb, mint az öreg Minch-nek dolgozni.
Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak amilyen
gyorsan csak tudnak, mielött minden hely
elkel.
Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett
maradni egészen
reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és
tetszik hogy tovább alhatok
mint szoktam.
Mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy amit
reggeli elött tenni
kell,az
nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg
kifényesiteni pár dolgot.
Nem kell moslékot adni a disznóknak,
takarmányt behordani, darát keverni,
fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag
semmit se kell csinálni.
Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz,
mert van melegviz.
A reggeli böviben van cullangoknak, mint
gyümölcslé, gabonapehely,
tojás, szalonna, stb., de elég gyenge
normális kaját tekintve, mint
pl.krumpli,sonka, sültoldalas, steak, sült
padlizsán, sütemény. De
mondjátok
meg Waltnak és Elmernek, hogy le lehet ülni
két városi fiú közé, mivel
azok csak kávén élnek. Az ö
kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán
már ki lehet bírni
délig, mert akkor újra enni adnak.
Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat
bírnak gyalogolni.
Naponta kimegyünk "eroltetett menetre",
ami az ormesterünk szerint
hosszú gyaloglás,
hogy megkeményitsen bennünket. Ha úgy
gondolja, ám legyen, nem
az én dolgom,
hogy mást mondjak, de ezek az "eroltetett
menetek" kb. olyan hosszúak, mint
a postaládánk a farmtól. Aztán
persze a városi fiúknak feltöri a
bakancs a lábát, és mind
teherautón megyünk vissza a laktanyába.
A vidék szép errefelé, de
félelmetesen lapos. Az örmester
egyébként olyan, mint a tanár az
iskolában, állandóan
kötözködik. A százados olyan mint
az iskola igazgató. Az örnagyok és
ezredesek csak mászkálnak erre-arra és
ráncolják a homlokukat. Egyáltalán
nem zavarnak senkit.
A következotol biztosan halálra
röhögi magát Walt és Elmer
bátyám.
Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a
lövészeteken, fogalmam sincs, hogy
miért.
A célpont közepe majdnem akkora mint egy
mókus feje, és nem mozog.
Ráadásulvissza sem
lö, mint nálunk a Higget fiúk. Csak
kényelmesen feküdni kell, és
eltalálni a fekete kört. Még csak nem
is nekünk kell megtölteni a
töltényeket: kapjuk dobozszám.
Aztán itt van ez
közelharc gyakorlatnak nevezett dolog.
Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon
vigyáznom kell velük, mert igen
könnyen
törnek.
Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon
az öreg bikával birkózunk.
Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb,
kivéve Tug Jordant, aki Silver Lake-bol van itt.
Őt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be
mint én, de én
csak 64 kiló és 152cm magas vagyok, ő
meg 136 kiló és 190cm.
Bárhogy is, mondjátok el Waltnak és
Elmernek, hogy siessenek és
jöjjenek, mielött más fickók
megneszelik ezt a jó helyet!
Szerető lányotok,
Gail