Az öreg postás már 35 éve hordta
ki a küldeményeket nap, mint nap, hóban
és szélben éppúgy, mint a
legnagyobb forróságban. Lassan elérte a
nyugdíj korhatárt, és azok az emberek,
akik ismerték és szerették (mert
mindenkivel kedves és udvarias volt), mind
megajándék ozták valamivel utolsó
munkanapján. Az egyik háznál a teljes
család várta, és egy kis
ajándék csomagot nyomtak a kezébe. A
másiknál kapott egy doboz finom szivart. A
harmadiknál (akivel többször
váltott pár szót
horgásszenvedélyérol) nagy doboz csalit
kapott. Az egyik háznál pedig a
gyönyöru, szoke fiatal háziasszony
sokat sejteto hálóköntösben
várta, megfogta a kezét, bevezette a
háloszobába, és élete
legszenvedelyeseb szeretkezésében
részesítette. Miután kipihenték
magukat, a lány kiment a konyhába, és
nagyszerű reggelit készített.
Miközben a postás evett, meglátta, hogy
kávéscsészéje alatt egy
százas lapul.
- Amit eddig kaptam, túl szép ahhoz, hogy
szavakba lehessen önteni - mondta -, de
szeretném megkérdezni, a százast
miért kapom?
- Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma lesz
az utolsó munkanapod - válaszolt a
lány, és megkérdeztem, mit adjak neked.
Azt mondta:"hát baszd meg, adj neki egy
százast!" A reggeli már az én
ötletem volt...