A vasárnapi misén, a szentbeszéd
pillanatában egy falusi pap mérgesen
támaszkodik a szószékre és
dörgő hangon így szól:
- A mai prédikációt nektek szentelem,
tolvajok, mivel tegnap, szombaton elloptátok a
kerékpáromat. Ilyen dolgok nem
történhetnek ebben a faluban és
még kevésbé ebben a
közösségben, amelyben mindnyájan
kicsi korunk óta ismerjük egymást,
és ahol Isten a boldogság magvát
hintette el. De ez nem teszi meg nem
történtté és nem
bagatellizálja azt, amit tegnap tettetek:
ELLOPTÁTOK A KERÉKPÁROMAT!!
- Az első parancsolat így szól:
"Szeresd a te Istenedet mindenek felett", de
ti nem szeretitek Istent, mert aki lop, az nem szereti
Istent, szarházi tolvajok!
- A második parancsolat így szól:
"Istennek nevét hiába ne vegyed",
de aki lop, az megtagadja Istent, mivel a biciklim
nélkül sokat kell gyalogolnom,hogy a
másik egyházközségbe eljussak
és hirdethessem az ő igéjét.
- A harmadik parancsolat így szól:
"Megszenteld a vasárnapot mint az Úr
napját", de ti nem szenteltek meg semmit,
mert tolvajok vagytok, szentségtörő
szarháziak, akik habozás nélkül
ellopták a kerékpáromat.
- A negyedik parancsolat így szól:
"Tiszteld apádat és anyádat",
de nektek,úgy látszik, nem volt sem
apátok, sem anyátok, mert ha lett volna,
megtanított volna benneteket arra, hogy ne
lopjatok.
- Az ötödik parancsolat így szól:
"Ne ölj", de ti megöltétek
azt az örömömet, amelyet az új
kerékpárom okozott nekem. Úgyhogy most
azonnal mondjátok meg nekem, ki volt az a rohadt
kurafi, aki ellopta a biciklimet.
- A hatodik parancsolat így szól: "Ne
paráználkodjál."
E szavaknál a pap néhány pillanatra
elgondolkozik, majd meglepődve folytatja:
- A picsába! ... Most jutott eszembe, hol hagytam
a kerékpáromat!!