13485: Ha már durvulunk:
Szülész/nőgyógyász/sebész
doktor úrnak viszonya van az egyik
hölgypáciensével (ez eddig nem is
vicc). Amilyen ügyetlenek, jön a
gyermekáldás. Eltelik a kilenc hónap, a
szülést maga a doktor úr vezeti le.
Megszületik a baba, tanakodnak a hölggyel,
hogy most vajon mi legyen... Doktor úrnak remek
ötlete támad:
-Most műtöttem a szomszéd
műtőben egy papot sérvvel, akkora
hasa volt, mint egy hordó, még nem
ébredt fel az altatásból, ne
aggódj, megoldom!
Fogja a csecsemőt, átviszi a paphoz, aki
akkor ébredezik:
-Atyám, csoda történt! Nem is sérv
volt, nézze meg, egy gyönyörű
szép, egészséges csecsemő!
A pap sokáig hitetlenkedik, csoda ide, csoda oda,
mégiscsak... Végül nem tud mást
tenni, belenyugszik, hazaviszi a kisfiút és
felneveli. Elérkezik a fiú 18.
születésnapja, a pap leül a fiúval
beszélgetni:
-Most már, hogy felnőttél, valami
nagyon fontosat akarok mondani neked.
-Mi lenne az, apám?
-Hát hisz épp ez az... Meg kell tudjad,
én nem vagyok az apád.
A fiú elszörnyed:
-De hát ez hogyan lehetséges?
-Úgy, hogy én az anyád vagyok. Az
apád a püspök úr.