A múlt század elején történt.
Magányos férfi utazott le egy vidéki
kisvárosba. Barátai hívták, hogy
ne töltse egyedül a szentestét. Az
utolsó
vonattal érkezett.
Már erősen szürkült, alig
járt valaki az utcákon. Az egyik kirakat
előtt
észrevett egy kopott ruhás kisfiút.
Nagy, vágyódó szemei egy kis
betlehemre
szegeződtek. A férfi
megszólította: "Ezt szeretnéd
megvenni?" A fiú
bólintott, de nem vette le szemeit a
kirakatról. "Nem is lehet drága"
-
folytatta a férfi. A kisfiú kihúzta
kezét a zsebéből, tíz
krajcáros
csillogott benne. "Ezt az előbb
találtam, de ezért nem adnak semmit."
A
férfi elkérte a pénzt, s a fény
felé tartotta. "Hallod-e, ez nem
közönséges
pénz, bizonyára az angyalok ejtették
el."
A gyerek csodálkozva nézett a férfira.
"Gyere, menjünk be az üzletbe" -
és
megfogta a hideg kis kezét. Bent már senki
sem volt, csak az idős
kereskedő. Udvarias mosollyal szólt:
"Éppen zárni
készülök." A férfi
hunyorított a szemével: "Akkor a
legjobbkor jöttünk. Kis barátom egy
rendkívüli pénzt talált. Az
angyalok vesztették el. Azt veheti rajta, amit
csak akar." Ezzel ismét
ráhunyorított a kereskedőre, és
az megértette.
Kezébe vette, megvizsgálta a pénzt.
Aztán sugárzó arccal mondta:
"Micsoda
szerencse, te aztán jó fiú lehetsz.
Válaszd ki hát, amit
szeretnél."
A gyerek először a kereskedőre,
azután az ismeretlen férfira nézett.
Mindkettő tekintetéből biztatást
olvasott ki. Erre rámutatott a kirakatban
csillogó betlehemre: "Ezt
szeretném." A kereskedő szépen
becsomagolta,
szaloncukrot is adott hozzá. A gyermek boldogan
hagyta el a boltot.
Az ismeretlen férfi ekkor elővette
pénztárcáját, s fizetni akart.
"Szó
sincs róla, uram, szólt a kereskedő.
Ma este nekem is karácsonyom van. Az a
Jézus, akit ma ünnepelünk,
figyelmeztetett bennünket: Amit egynek tesztek
a
legkisebbek közül, azt nekem
teszitek."
A két férfi egymás szemébe
nézett és kezet szorított. Mindketten
tudták,
hogy ebben a pillanatban született meg a
szívükben a kis Jézus.