Élt egyszer egy pap, aki esküje
letétele után elindult világot
látni. Hosszú éveken át
vándorolt, mígnem elérkezett egy Isten
háta mögötti kis faluba. Itt az
általa hirdetett vallásban hittek, de
templomuk nem
volt; a legközelebbi, majd 25 km-re levo
kisvárosba jártak templomba.
A pap gondolt egyet, és az egyház
támogatását kérve, a falu
férfijainak segítségével
saját templomot építtetett. Ettol
kezdve minden vasárnap o celebrálta a
misét, adta össze a házasodókat
és mondott imát atemetéseken. Sok
év telt el így.
Egy közönséges mise
végeztével, egy kora tavaszi, huvös
vasárnap délelottön, ahogy kiterelgette
a gyülekezetet a templomból és
zárta volna be a kaput, a templomkertbe
lépett egy ismeretlen férfi. Szakadt
ruhájában, koszosan odaállt a pap
elé, és azt mondta:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy
fél citromot!
A pap jó volt, bár kicsit furcsállta a
dolgot. Hátrament a paplakba, elovett egy
citromot, félbe vágta, majd
kivitte a férfinak és odaadta neki, aki
hálásan tekintett vissza rá. Azonban a
pap oldalát furdalta a
kíváncsiság.
Azt kérdezte:
- Fiam, miért kell neked ez a fél citrom?
A férfin erre jeges rémület lett
úrrá, és mielott a pap egy szót
szólhatott volna, kirobbant a templomkert
kapuján, és elszelelt. Egy héttel
késobb, megint csak kifele jövet a
templomból a pap megint szembe találta
magát a templomkertben a fickóval. Az
így szólt:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy
fél citromot!
A pap meglepodött, mind a férfi újabb
felbukkanásán, mind az újabb, furcsa
kérésen. Persze azért jó volt,
hátra ment a paplakba, és hozta a fél
citromot. A férfi kezébe nyomta, de
rögtön rá is kérdezett:
- Itt van fiam, de kérlek, áruld el,
miért kell neked ez a fél citrom?
A férfi láthatóan megrémült,
és rögtön elfutott, azonban a pap sem
volt rest, utána eredt. Csakhogy nem volt
igazán jó kondícióban, még
sosem futott ennyit és ilyen gyorsan, hát a
falu végében kifulladt, és csaknem
elájult. Arra gondolt, hogy hátha a
jövo héten is eljön a
különös alak, és akkor
érdemes lenne tudnia tartani vele a
lépést. Így hát a következo
hetet szorgalmasan futóleckékkel
töltötte. Megérte, mert, ahogy
gondolta, a következo vasárnap ismét
belépett a templomkertbe a furcsa idegen. A pap
meg sem várta a kérését, jó
volt, és hozta a lakásból a fél
citromot. A férfi e szavakkal fogadta:
- Köszönöm, pap, hogy jó
voltál, és adtál egy fél
citromot.
- Szóra sem érdemes, fiam, felelte a pap de
kérlek, áruld el, miért kell neked
...
A férfi már futott is kifele, de a pap
szorosan a nyomában volt. Sokáig futottak, a
pap már kezdett nagyon kifáradni, mire egy
széles, sebes folyóhoz értek. Az idegen
gondolkodás nélkül a folyóba
vetette magát, és átúszta, majd
eltunt futva a túlparton. A pap nem tudta
követni, mert nem tudott úszni. Bosszankodva
tért haza.
A következo hetet azzal töltötte, hogy
naponta a 25 km-re levo kisváros
uszodájába járt edzeni, sot, ha
már ott volt, Arena márkájú
úszónadrágot, és Nike
futócipot is vett magának. Izgatottan
várta a vasárnapot; most már biztos
volt benne, hogy a fura szerzet újra
ellátogat hozzá. Vasárnap, ahogy
bezárta a templomot, megnyikordult a
kertkapu, és belépett a férfi:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy
fél citromot!
A pap jó volt, hátrament, (felhúzta az
úszónadrágot és a futócipot
is), fogta a fél citromot, és kivitte az
idegennek:
- Itt van, fiam, de áruld már el,
kérlek, mire kell ez neked?
A fickó megrémült, kirontott a kapun, a
pap sebesen utána. Elérték a
folyót, a férfi átúszta, a pap
utána. A túlparton futott tovább, a pap
követte. Egészen egy mély szakadék
szélén álló, magas fáig
futottak.
A fickó macskaügyességgel
felmászott, ám a pap nem tudott fára
mászni, a földön maradt. Szitkokat
szórt mindenre, ahogy baktatott hazafele. A
következo héten a falubeliek furcsállva
nézték, ahogy a pap minden nap a templom
kertjében a fákra mászik, ide-oda
ugrál, és egészében véve igen
furcsán viselkedik. De a papot nem
érdekelte, megszállottan gyakorolt,
készült a találkozásra.