Egy munkanélküli jelentkezik a Nagy
Szoftvergyártó Céghez
takarítói állásra. A HR-es
behívja, elbeszélget vele, és teszteli:
söpörje fel a padlót, és
utána azt mondja:
- Ok, felveszlek, add meg az e-mail címedet,
és elküldöm neked a megfelelő
formanyomtatványokat, és a munkakezdés
dátumát.
A munkanélküli reménytelenül
elmondja neki, hogy nincs
számítógépe, és e-mail
címe sem. A HR-es azt válaszolja, hogy akkor
sajnálja, de mivel nincs e- mail címe,
virtuálisan nem is létezik, és ha nem
létezik, nem tudja felvenni.
A munkanélküli kijön, nem tudja, mihez
kezdjen összesen, 10 dollárral a
zsebében. Elhatározza, hogy bemegy egy
boltba, és vesz a maradék pénzén
egy láda paradicsomot, 10 kilósat, és
háztól házra jár,
kínálja a paradicsomot, és két
órán belül megduplázza a
tokéjét. Ismét vesz paradicsomot,
ismét házaknál adja el, és
így a végén 60 dollárja van. Ekkor
rájön, hogy pénzt ezen a módon is
kereshet, és ettől kezdve minden nap kora
reggeltől késő estig így keres
pénzt, megtriplázva, négyszerezve
minden nap a pénzét. Pár héttel
később vesz egy szekeret, majd egy kamiont,
majd egy kis flotta házhoz
szállító kamiont. 5 év
elteltével a hajdani munkanélküli az
USA legnagyobb élelmiszer kereskedelmi
láncának tulajdonosa.
Gondol ezért a családja
jövőjére, és elhatározza,
hogy életbiztosítást köt.
Felhív egy biztosítási
ügynököt, választ egyfajta
biztosítást, és amikor a
beszélgetés befejeződik, az
ügynök megkérdezi, milyen e-mail
címre küldheti az ajánlatát. A
férfi azt válaszolja, nincs e-mail
címe. Furcsa, válaszolja a
biztosítási ügynök, nincs e-mail
címe, és mégis mennyi mindent
elért, vajon mire vitte volna, mit csinálna
ma, ha lett volna e-mail címe?
A férfi gondolkodik, majd azt válaszolja:
takarító lennék a Nagy
Szoftvergyártó Cégnél.