Egy munkanélküli jelentkezik a nagy
céghez takarítói állásra. A
HRes behívja, elbeszélget vele, és
teszteli, hogyan sepri fel a padlót, majd azt
mondja:
- Ok, felveszlek, add meg az e-mail címedet,
és elküldöm neked a megfelelő
formanyomtatványokat, és a munkakezdés
dátumát.
A munkanélküli reménytelenül
elmondja neki, hogy nincs
számítógépe, és mail
címe sincs. A HRes azt válaszolja, hogy
akkor sajnálja, de mivel nincs mail címe,
virtuálisan nem is létezik, és ha nem
létezik, nem tudja felvenni. A
munkanélküli kijön, nem tudja mihez
kezdjen összesen 10 dollárral a
zsebében. Elhatározza, hogy bemegy egy
boltba, és vesz a maradék pénzén
egy láda paradicsomot. Házról
házra járva kínálja a paradicsomot
és két órán belül
megduplázza a tőkéjét. Ismét
vesz
paradicsomot, ismét házaknál adja el,
és a végén 60 dollárja van.
Ettől kezdve - mivel úgy látja
pénzt ezen a módon is kereshet - minden nap
kora reggeltől késő estig dolgozik.
Pár héttel később vesz egy
szekeret, majd egy kamiont, majd egy egész
gépjárműparkot. 5 év
elteltével a hajdani munkanélküli az
egyik legnagyobb élelmiszer kereskedelmi
lánc tulajdonosa. Gondol ezért a
családja jövőjére, ezért
elhatározza, hogy életbiztosítást
köt. Felhív egy biztosítási
ügynököt, választ egyfajta
biztosítást, és amikor a
beszélgetés befejeződik, az
ügynök megkérdezi, milyen e-mail
címre küldheti az ajánlatát. A
férfi azt válaszolja, nincs mail címe.
Furcsa, válaszolja a biztosítási
ügynök, nincs e-mail címe, és
mégis mennyi mindent elért, vajon mire vitte
volna, mit csinálna ma, ha lett volna e-mail
címe?
A férfi gondolkodik, majd azt válaszolja:
takarító lennék egy nagy
cégnél.