Hát ilyen is van ...
Idézet Grétsy László tanár
úr egy előadásából (és
ez nem vicc).
Helyzet:
Fiatal lány enyeleg fiatal fiúval. A
háttérben figyeli őket a fiú
egyik barátja. Mihelyst a lány egy
pillanatra eltávozik, a két fiú
között a következő
párbeszéd alakul ki:
- Baszod, mi?
- Á!
- Át akarsz baszni, mi?
- Ne basztass már! Basznám, baszod, de
rábasztam: baszik baszni, baszd meg! Ez
bebaszott! Ezt kibaszottul elbasztam! Bassza meg!
Magyarról magyarra :
- Lefeküdtél vele, mi?
- Á!
- Becsapsz, mi?
- Ne kínozz! Szívesen magamévá
tenném, elhiheted, de kudarcot vallottam: nem
hajlandó szeretkezni, az ördög
vinné el! Ez aztán a váratlan
fordulat!
Ugyancsak alaposan melléfogtam! A fene egye
meg!
Nem vitás, a kis példa rendkívül
élesen világít rá
hétköznapi nyelvünk
sorvadására,
elszegényesedésére. Ugyanakkor nem
tudok
szabadulni egyfajta torz büszkeségtől
sem: Lám, még nyomorában is milyen
kifejező, milyen hajlékony a nyelvünk!
Nem ismerek egyetlen nyelvet sem, amely ehhez
hasonló bravúrra lenne képes:
ugyanannak az alapszónak pusztán
tizenháromféle ismétlésével
(többé-kevésbé) értelmes
mondat alakítható ki!
Külön fel szeretném hívni a
figyelmet a ''baszik baszni''
fordulatrendkívüli finomságára. Ha
például felcseréljük a
szórendet, menten micsoda merőben más
értelmet nyer a kifejezés!
(''Baszik baszni'' =
''Nem hajlandó szeretkezni'',
de ''Baszni baszik'' =
''Nemi életet él ugyan...
'' és úgy folytatódhatna
például: ''... csak épp nem
énvelem...'' Micsoda
különbség!)