Kicsit finomabb megfogalmazásban, mondhatni
erotikus (eredeti!) idézetek a
Micimackóból:
Valós "pornó"-idézetek a
micimackóból:
- Úúu! - mondta Micimackó. - Ez
fáj.
- A dolog úgy áll - állapította
meg Nyuszi -, hogy be vagy szorulva. (...)
És hosszú ideig Mackó csak annyit
tudott mondani:
- Úúu!
És egyszerre csak azt mondta:
- Jaj!
Aztán még ennyit mondott: - Hopp! - Mint
mikor a dugó kijön a palackból.
- Mindjárt tizenegy óra - mondta
Micimackó dühösen -, éppen
jókor érkeztél, Malacka, egy kis
nyalakodásra.
Füles hallgatva álldogált és
búsan lógatta a fejét. Micimackó
egyszer-kétszer körüljárta.
- Mi történt a farkaddal? - mondta
meglepetve.
- Mi történt volna? - mondta Füles.
- Nem látom sehol. (...)
- No mit mondtam, ugye, látod?
- Szá-szá-szándékosan tömted
tele! - fuldokolt Malacka és
köpködött. De a következő
percben már a szájában volt (...)
- Kellemetlen - mondta Micimackó.
- Nem támasztanád a hátad a
hátamnak? Ugyanis folyton hanyatt bukom a nagy
erőlködéstől.
Ebéd után Róbert Gida odasúgott
Nyuszinak, és Nyuszi azt felelte, hogyne, hogyne,
természetesen, és egy kicsit
félrevonultak a folyópartra.
Füles kihúzta a farkát a
vízből, s lóbálni kezdte, hogy
megszáradjon.
- Számítottam rá - mondta. Megdermedt a
farkam. Elaludt, nem is érzem, hogy van. Nem
azért mondom. Nem vádolok senkit. De
megdermedt. (...)
Nem tehetnek róla hogy nincs
képzeletük. Az ő számukra ez a
testrész nem jelent semmit... Azt hiszik, csak
arra való, hogy lógjon. (...)
Egy darabig Mackó és az Úszó Medve
nem tudtak megegyezni azt a kérdést
illetően, hogy melyikük legyen felül,
és melyikük alul, de néhány
helyzetváltoztatási kísérlet
után mégis úgy állapodtak meg,
hogy alul legyen inkább az Úszó Medve,
s így Mackó diadalmasan
fölülkerült (...)
- Hol vagy, Malacka?
- Alul - mondta Malacka, olyan alul került
hangon.
- De mi alatt?
- Alattad - nyögött Malacka. - Állj
fel.
- Ó! - mondta Micimackó, és gyorsan
felállt. (...)
- Én sem akartam alul kerülni - mondta
Malacka tompán és bánatosan. - De
már jól vagyok, Micimackó, és
örülök, hogy te voltál az.
- Lám, az enyém! - kiáltott
Zsebibaba... - Á, mégse... ez valami
más. Látod te a tiédet, Malacka?
Én már szinte azt hittem, hogy az
enyém... De mégis! De mégse! Látod
a tiédet, Micimackó?
- Nem én. (...)
- Malacka! Én látom a tiédet! - mondta
hirtelen Micimackó.
- Az enyém olyan szürkés - mondta
Malacka, aki nem mert túl mélyen hajolni,
mert könnyen beleeshetik. Nyuszi azonban még
mélyebbet hajolt, mint szokott. Kereste a maga
botocskáját. Zsebibaba föl-alá
ugrándozott.
- Gyere már ki, botocskám! Botlott
botocskám, gyere ki, botocskám!
Malacka felizgult, eddig csak az övét
látták, akkor pedig ő nyert!
- Gyün - kiáltott Micimackó.
- Biztos, hogy az enyém? - sivalkodott Malacka
izgatottan. - Persze, hogy az enyém, hiszen
szürke! Nagy, szürke! Nicsak, itt gyön!
Naagy, naagy, szürke! Á, jaj...
- Próbálj meg engem is lökdösni! -
mondta Zsebibaba mohón.
- Nézz ide, Füles... a Tigris engem is...
Mondd, Malacka, te mit gondolsz?...
Nahát nyomakodott és tolakodott befelé,
kifelé, addig-addig, amíg csakugyan kinyomta
magát. Boldog volt és izgatott;
(...) ez csakugyan jó dolog, mielőtt
nekikezd az ember, olyan az a perc, hogy szinte jobb,
mint mikor már nyalja - de nem tudta, hogy
hívják az ilyesmit. Azután arra
gondolt, hogy Róbert Gidával együtt
lenni is egész jó dolog; ha Malacka
velük van, barátságos és kedves
dolog az is.