Egy kisvárosban zajló perben az
ügyész behívta első
tanúját, egy idős nagymamát.
Odalépett a tanúhoz és megkérdezte
tőle:
-- Takács néni, ismer engem?
Mire a hölgy:
-- Persze, hogy ismerlek. Gyerekkorod óta
ismerlek, és mondhatom,
kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod
a feleségedet, befolyásolod az
embereket, rágalmazod őket a hátuk
mögött. Nagy embernek hiszed magad,
miközben annyi eszed sincs, mint egy
utcaseprőnek. Igen, persze, hogy
ismerlek.
Az ügyésznek tátva maradt a szája,
azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen.
Némi gondolkodás után a terem
másik végébe mutatott és
megkérdezte:
-- Takács néni, ismeri a
védőügyvédet?
-- Hát persze. A
védőügyvédet is gyerekkora
óta ismerem. Gyenge jellem,
italos természetű, senkivel sem tud
normális kapcsolatot teremteni és mint
ügyvéd, egyike a legrosszabbaknak az
országban. Hogy el ne felejtsem, ő is
csalja a feleségét méghozzá
három nővel, az egyik a maga felesége,
ügyész
úr... Igen, ismerem.
A védőügyvéd sokkot kapott.
Erre a bíró magához kérte az
ügyészt és az ügyvédet,
és nagyon halkan így szólt
hozzájuk:
-- Ha bármelyikük megkérdezi a
hölgytől, hogy ismer-e engem,
esküszöm, hogy börtönben fog
megrohadni.