Vers mindenkinek

Végre befejeztem az "álmos" versemet - olyan volt már, mint egy folytatásos (rém?)álom.
-----------------------
Álmaink elragadnak
s elrepítenek mint felhők,
melyek arcunkra sírnak
vagy szórhatnak ránk jégesőt.
A fellegek szétszélednek,
az ábrándok fejbe vernek
- a szemszédítő magasból.
Amin állsz az a valóság,
ne hagyd, hogy buta bohóság
elcsábítson e talajról.
Vagy léggömbök az álmok talán?
Árnyjátékok az idő falán?
Téged tréfál meg az emlékezet
vagy a te játékod a képzelet?
Álmok nélkül száraz az élet,
kiégett sivatag a léted.
A szürke célokat minek elérni,
ha tőle nem lehet újat remélni?
A megfáradt munkás célba ritkán talál,
s a képzelgő ifjú gyakran mellétrafál.
Azok az álmok talán megvalósulhatnak,
ahol a valóságot raktad le alapnak.

ars
batrabb nem lettem
pedig apam soha nem dicsert
fenyegettetve lattam utoljara
nehany rendszerrel korabban
ahogyan anyam szoknyajaba
sem furhattam arcomat
harcomat ertekteleniti sajat elhatarozasa
szavaimat elozo hordozoi es azok hatasa
melyeket raketak tovabbitottak
folytatasokban
verrel veritekkel konnyekkel
es valami bizonytalanul vegleges
hatartalansaggal

A szabadságnak ezer arca van.
---
Aki menthetetlenné akar válni, az el is veszik!

"sóhaja mélység / gondolata magasság"
:)

Áginak
Anyám fészket akart
Két lányt is szült
A férje szabad volt
És így a reményt szűrt
Formában hozta haza
Ahogy a fizetést is laza
Marokkal tette az asztalra
S anyu többet nem magasztalta
Csak jövőt akart és boldogságot
A lányoknak biztonságot
Apa elment
Kellett neki a szabadság
Most nincs senkije
Iszik
Szabadon szeretni gyermekeit
Nem lehet
Ugye emberek ezt
Elhiszik?
Egyedül iszik
Szabadon iszik
Koszos ruhában majd egyszer
Olcsó koporsóban
Szabadon
A temetőbe viszik...

minden szabad magányságra vágyik
minden magány szabadosságra tör
előbb avagy utóbb

Dzsó! Hááát, nagyon érdekes volt az utolsó két sorod.
--------------
A túl nagy szabadság
okozhat magányt,
de a teljes magány
nem teremt szabadságot
- talán inkább börtönt,
bezártságot.

biztos nem, ha már kérdés születik róla...

Saját versem a tiéd
Nekem nem kell már
Csak addig kellett
Csak kihasználtam míg fontos volt
Eldobom egy numera után
Nincs is saját versem
És marad a talány
Különbözik-e
A szabadság s a magány...

az én saját versem pedig a következő:
dehogy dehogy
ugyanmár nem is
á hogy a fenébe
ha meg mégiscsak
akkor azontúl
ámdebár sem lehet
dehogy már

khm-khm! Úgy látom kissé összekuszáltam. Az előző üzenetem Dzsónak szólt.
Dávid: egyszerüen tetszik az Egyszerű versed :) )

Talán meteorológus vagy? :) )

Meglettek a régi verseim :)
Egyszerű vers
Nem ismerem
Nem érthetem
De szeretem
Nem kérhetem
De félthetem
Mert szeretem
Nem fékezem
Nem élvezem
De szeretem
S ha véletlen
Elérhetem
Neki csak annyit mondok: Szeretem.

Lesz még nyár
Lesz
Csak túl forró lesz...

Zöldellő réteken
kóborol képzeletem,
hová gyerekként játszani jártunk
(s közben sziszegő libákra vigyáztunk)
- gyerekmesék, apró szemétségek,
"öregek" dolgain nagy-nagy nevetések,
virágokból koszorúk.
- Ma már emlékek és szomorúk,
hisz elmúlt már
az a régi nyár...

Isten megteremt engem
És a feltételeket
Hogy repüljek
S hogy bejárjam
A gyönyörű réteket...
Mi számítógépeket csinálunk
Az ördög vagy mi tervezzük
Mindegy
Se feltételek
Se mellékletek
Csak "bit-rate"-ek
És repülő balesetek...

Találtam egy darvas László verset. Íme:
GYURGYALAG
Szól az Isten: "Gyurgyalag,
mily anyagból gyúrjalak?!
Agyar, sörény, mancs - és kész is
az ebadta gyurgyalag!"
(A Teremtő gyakran alkot
ilyen hebehurgyalag.)
Sír a madár: no de Mester,
hogy repüljek ilyen testtel?!
Mond az Úr egy teremtettét,
mint huszár, ha verbuválják,
s fölbiggyeszti ezeréves
háromszögű ókuláját:
"Nem passzolnak rád e tárgyak...?!
Jesszusom, hisz te madár vagy!
Krucifix! Bár kedvem volna
szent sarummal tiporni rád,
kijavítlak - ha a szemész
felír plusz két dioptriát.
Az áldóját, gyurgyalag -
téged is el... szúrtalak!"

Köszi :) )

Lásd: IT topik :)
Merevlemez.

hümmm. az a vincseszteres cuccos, nem? tudod, a kis gépének a kis szíve :)

Jó-jó, de mi az a vinyó?

Medve ugrott a folyóba
Csobban a gyémánt a lefolyóba
Szél fújja a nyerő szelvényt
Néma fejti meg a fődíj rejtvényt
Tönkre megy egy vinyó
Vagy az utcán zuhan ránk párszáz kiló
Mindegy
Nem leszünk tőlük többek
Csak bátrak
Ne félj!
Ezek csak tárgyak...

Alant játszótér zsizsereg,
a sok apróság csicsereg
- de van amikor pityereg.
A felnőttek is játszanak,
mások hírével labdáznak
- a padon ülve pletykálnak.

:) ))
Nekem bejön.

megtaláltam egy régi, szeptember 11.-és versemet. tudom, hogy nem aktuális már, de megosztom veletek :)
Prófétánk, mesterünk, hatalmas Oszama
Merre a te lábad a földet illeti
Nagy lesz ott, jó uram, a termés hozama
Igaz jóságod a természet hirdeti
Isteni apácskánk, bátyuskánk, vezetőnk
Legnagyobb férfiú, hőse a Koránnak
Jobb vagy te anyánknál, s szexibb, mint szeretőnk
(ha nem mondd ez ellent az ős arab morálnak)
Imád téged a sün, a nő, és az ember
Rajong érted mufti, kádi és defterdár
Követőd biz annyi, mint Földön a tenger
Mint Norvégiában az összes torna szertár
Mondd, mit kívánsz tőlünk, félelmes varázsló?
Haljon meg minden nyúl? Szüljön minden férfi?
Vagy legyen a Sátánnak zászlaja parázsló?
Égjen a Pentagon? Jó urunk ezt kéri.
Megtesszük amit kérsz. Pusztul minden pogány
Ha csak az ükapja hamburger zabáló
Hisz többet ér náluk egy tál borsos tokány…
Allahra! Úgy hiszem, e hasonlat találó!

helyes :) )
Tudom, hogy nincsenek véletlenek - ma már tudom.
Sajnos haza kell mennem, majd jövő héten folytatom.
Heló!

Lehetnék más, ha akkor mást teszek?
Nincsenek véletlenek
Utamon vezetnek tetteim
Szívemet edzik sebeim
Sebeim, melyeket akkor szereztem
És fájtak is, kegyetlen
És azt hittem, nem bírom ki
De itt vagyok, nem lehet megölni

A múlt időnként rád köszön
s nem mindig öröm,
ha meglátod sebeid maradandóságát,
de ha a jelen
örömtelen,
erősebben érzed életed múlandóságát.
Nem tipródom a múltban,
de néha felvillan,
ha akkor mást teszek, most lehetnék más,
de mondom: ez csak egy villanás.
Hisz azt biztosan tudom,
hogy nem lehet változtatni múltamon,
ezért inkább a jövőmről álmodom,
Hátha jól megtalálom.

Az utolsó két sor sajnos nem mindig igaz :(

Légy állatias, ösztönlény
Érezz minden illatot, ha vadászni mész
Légy színpadias, igazi színész
Lélekben húrokat pendíts, ha valaki néz
Légy békés, mint Buddha
Még jobban fog szeretni az, aki szeretett valaha
Légy haragos, örök elégedetlen
Hisz aki megáll, nem jut előbbre az életben
Ne rágódj a múlton, mindig
Tekints előre
A sebek maguktól is beforrnak, ha
Nem piszkálják őket