Vers mindenkinek

de szép nyelv ez a magyar

birkás dávid élt egy napot

ja szerintem is

Dávid (12.22): az utolsó sor nagyon tetszett :)

ezt is alig birtam beirni

Olvastál már verset baze'?

fogtál már napot baze' ?

Nézz fel!
Látod még a napot?
Érezd!
A kezed kinyújthatod
Kapaszkodj bele
A napsugárba
Ne félj, a kezed
Nem bántja
Repülj, fel, a nap felé,
Nézz szét, az élet szép!
Tűnjenek el végre a szürke falak,
Az ember, ha szabad, ember marad.

AZ ÓVATOSSÁG BÖRTÖNE
Falak köröttem
- nemcsak védelem.
Kívül - belül,
körös - körül
kiálló tőrök
vigyáznak, mint őrök
s nem engednek
se ki . se be,
símító kézen is
sebeket ejtve.
Vastag börtönfalak
- ahogy éveim gyűlnek
egyre magasabbak -
lassan megfojtanak (?)

Egy pillanat
Életem csillaga
Tán felragyog?
Végre várhatom
A mosoly az arcomon
Tán felragyog?
A múlt szelleme,
mely súlyos árnyként ült a mellemre
Elhagyott.
Világ! vigyázz! most én jövök
És nem hőkölök
Vissza semmitől
És senkitől

Egy
Egyre megy
Nem lehet
A hegy
Megy
Mohamed

2003-05-31
Mint billiárd golyók
Ütköznek
Úgy kommunikál két végtelen,
A mechanika egybeforr
Az égi szférán csend sikít,
Belül hang feszül:
- A téridő csuda érzelem!
Barna csillag hull
S míg szikrát vet
A város üstökén részeg
Zaj petéz
Ingerbe szórja magvát a pitypalang,
Elmúlt májust,
Esőt, tüzetoltót,
S még egy utolsó
Csendes végtelent ígér.

Én lennék a segítség, én lennék a támasz?
Hisz életem foltozott rongyokból áll,
s kilátszanak gyógyulatlan sebeim.
-------
Bocs a hülyeségeimért, szép hétvégét!

Város a szomjas, végtelen halál mélyén
Más mélység tüzétől hűsen vöröslenek
Bő boltíveid nyíló, faragott kövek
Otthont rejtő mélyén
Vöröslenek nyíló, faragott kövek
Szomjas testem végtelen mélyén
Végtelen halál hűti boltíveim
Bő kiontott vérét.

Pjutka, vazzeg, nyomassad!

Kérlek meg ne zavarjon a sok szó,
amiért néhány versünk támája hasonló.
Hiszen nem ismersz és nem ismerlek,
ki tudja milyen vagyok embernek?!

Sebeid kötözni segítek, ha kéred,
erre már felkészült bennem a lélek.

Figyeljetek, mert megjottem,
Ugy hivnak, hogy Pjutka,
S kisujjamban fellelheto
A kolteszet titka.
Kora kisdedkorom ota
Koztudott felolem,
Hogy ha ajkam kettepattan,
Vers buggyan belolem.
Azota sok ido telt el,
Nove komolyodtam,
De a makacskodo muzsat
Lerazni nem tudtam.
Ritkan tudok ugy kacagni,
Szeretni vagy sirni,
Hogy utana hamarosan
Ne kezdenek irni.
Hat most itt a lehetoseg,
Talan erre vartam?
Dalaimat eddigele
Fiokomba zartam,
Most azonban kiramolom
A kozonseg ele
S diadallal elindulok
A vilaghir fele.
Ez a honlap tenyleg otthon.
Mert szerettem bele?
Mivel tudom: itt nem szorok
Gyongyot disznok ele.
Koponyamban dorombolnek
Komoly gondolatok,
Melyeknek most elottetek
Szabad utat nyitok.
Itt vagyok hat, figyeljetek
Pjutkara (s egymasra),
Folytatasa kovetkezik,
Most: viszontlatasra!

furcsa beszélgetés ez
köztem meg közted
valahogy mélyebb
nem sekély lárifári
a vers segít megtalálni
az embert s a lelket

igen, valahogy így van

Én vagyok,
mindig voltam
Te is vagy, bár
nem halottam
semmit rólad nagyon rég
A "mi" szó csak egy gyűrött kép.

Te sem vagy már,
én sem vagyok,
el is megyünk messze.
Ismertelek
és ismertél,
titkaink kilesve.
Megbotlottál,
félrenéztem,
bánatot lepleztem,
rövid búcsú
után emlék:
egyszervolt szerelem.

Lehet, hogy kevés jó az, amit kaptam.
Hálás vagyok mégis, mert rátaláltam.
Hisz élhetném egyhangú, szürke életem,
s most nem sírna, nem fájna emlékezetem.
- Talán nem álmodnék, s nem vágynék többre,
ha a reménység nem vinne előbbre,
- hogy újra megtalálom, s újra rámtalál
a CSODA. Mielőtt elnyerne a halál.

Cini cini kisegér
Minden lukba belefér
De a kurva életbe
Egy panelba ment be
Sehol egy lyuk, akárcsak
Egy kicsi is, ami várna
Egy ilyen kis fürge egeret
Aki szívott már eleget
:)

(:) ) na,te itt vagy?:)

Nem nyer
Aki nem mer
S ha attól parázna
A kis parázna
Hogy véget ér
Mielőtt a kisegér
A lyukat megtalálja
Nem bánja
A szerelem fürdőszobája
Az utat elállja
És tégy
Amit akarsz
Légy kemény
Legény
Hébe hóba
Kell néha
A szúró próba...

Viszont a történet folytatódott,
s később minden megoldódott.
:) )

ez is szomorú hepiend :)

Uhh... :)

Bezörgettél hozzám csendben
s bezárt szívem kapuját kitártam.
Kincseimet eléd tettem,
lelki barátságomat kínáltam.
Te zörgettél vakon tovább
érzéki kapukat ostromolva,
s feledve józan észt morált,
vetettem magam tárt karjaidba.
Mind a ketten meglepődtünk
a test zárt kapuja előtt állva,
kulcsot hiába kerestünk:
felsőbb parancsra belülről zárva.