Vers mindenkinek

Gyerekvers fityfiritty

erre persze senkinek egy árva szava sincs, (és most írunk 17:23_________at! v. 17valamennyit__)
...gyerekvers, megilyenek,
gyönyörü.

Valamikor az irodám falára volt kitűzve ez a gyerekvers. Hátha másnak is tetszik.
------------
MINNA JÄNTI: Szeretnék valakit…
Szeretnék valakit,
aki velem nevetne.
Szeretnék valakit,
aki velem sírna.
Szeretnék valakit,
aki néha magamra hagyna,
mégis
mindig
nálam lenne.

Hosszú vers
Egy tömb elme
Kertbe rekesztve
Kiszakadva
Elmenekülve
Földet bejárva
Eget bejárva
Világűrt bejárva
Mennyet, poklot bejárva
Visszatérve
És árva
Szalmaszálak közt hálva
Gondolkodva
Meg-megbocsátva
Színen túl
Fényen túl
Egen, földön túl
Nevetve
Kacagva
Meg-megakadva
Megcsillantva
Ami kész
Ami rész még merész
Megetetve
Megitatva
Családot megnyugtatva
Szülve
Temetve
Megtalálva
Elveszítve
Egy serény vaddisznó hátán
A tömeg közepébe küldve
Szkennelve
Nyomtatva
Megállt.
-Új élet!
Adj reményt
És erőt! -
így kiált...

Új élet
Új sztereotípiák
;-)

Rövid vers:
Új élet

Mindenki a különlegest
Vadássza
Egy baj van, nem tudja
Mi az ára
A hullámvasútra jegyet veszek,
Én akarom
De otthon nincs is jobb, mint a
Nyugalom

Úgy gondolod középszerűnek lenni nem menő?
Pedig hidd el az átlagban van a legnagyobb erő.
:) )

Most nem fáj semmim
Vagy csak azt hiszem
Közben meg hozzászoktam
Elviselem
Egy, kettő, egymillió
Megszámolom a rácsokat
Körbevesznek
Fogva tartanak
Adj egy banánt vagy más csemegét
Te bárgyú kiskölök
Mert ha nem történik semmi
Megőrülök
Jó lenne, jó lenne...
Egy mezőre kiállni
Éjjel, nyári esőben
A kurva életbe - ezt kiáltani
Nem megy!- ez megy
Sajnálni magam? Az is hülyeség
Börtönöm nem más
Mint a középszerűség

Én most ezt találtam. Remélem nem csak nekem tetszik.
:)
Szép napot nektek!

Nagyon :) )

Jujj... éppen verset szerettem volna keresni. Találtam.:)

Romhányi József:
Szavaim
Szavaim szökkenő szöcskék
Izgága bolhák, szúnyogcsődörök
Perc-öröm legyen nektek az örök rét.
Csapjatok hűhót, vásári fajtát
Ott hol az unalom lomhán lődörög
Legyen a móka, habókos kerge
Fogjon bár érte a szikár ész perbe.
Cirregj cserfes szó, dongj, döngicsélj
Vidor kuncogó kedvet dícsérj.
Szavaim.
Szavaim tarka giz-gazok
Ti sáfrány sárgák, pipiske lilák
Hintsetek el néha egy-egy kis magot
Szép a dudva is, ahol sivárság,
Szikes közöny már csupán a világ
Irthat az ítész, szívós a gyom
Bújj ki gond árkán, hit pamlagon
Sívó homokon konokon viríts
Ripacs szópipacs, rím kikirics
Szavaim, szavaim
Magányos némák, búvók
Riadtak, hallgatagok
Veletek múlatok minden estén át
Ha az özvegy hold már az égen baktat
Utolsó útjára kísérve a napot
És nyílik az ajtó hangtalan nesszel
Beosonsz hozzám, az ágyamra fekszel
Jössz kínnal szült tréfák szelíd vigaszának
Én titkos szeretőm, szemérmes bánat.

Megveszem a bambim
Az elsejei randin
Meghívlak vacsorára
Óbudai tollfosztásra!
Aquincumi Költőverseny
Ne egyél te csigát nyersen
Mert ha mégis azt majszolsz
Egész biztos elpatkolsz
Lélekharang: bimm-bamm!
S megiszom a bambim...

Budapesti Történeti Múzeum - Aquincumi Múzeum és Romterület
Aquincumi Költőverseny
2003. 06. 01
További információért:
telefon:
(1) 250-1650

Igen :) ) ezt már József Attila is milyen jól megállapította vmikor.

Amikor verset ír az ember
Nem írni volna jó

Ha meleg van fázni volna jó,
s a napsütés hiányzik, ha hull a hó.
Ha mindig a hiányra figyelek,
örökké elégedetlenkedek.

Ez elég je volt

Az eső zuhog
A légkondi zúg
A gép elszállt
Elharaptam a nyelvem
Vérzik
Most
A légkondi zúg
Zuhog
Fáj

Süt a nap
Pompás
Fényéhez nem kell
Tolmács
Aszongya fülledj
Hát dülledj
Ki világnak szeme!
A költő esze
Elment messzire
S ha bárki odafigyel
Versire
Hallja
Hogy ő is azt vallja:
A meleg
Az agy vizét
Hamar felforralja!

Egy hűvös őszi reggelen,
a buszon alig megébredten
bámultam ki a pitymalló világba,
magamban az eszmélet jeleire várva.
Fáradt öreg totyogott a megállóban,
megbámulta önmagát egy pocsolyában,
majd a víz fölé hajolva,
arcát fázósan megmosva
elindult a kukák irányába,
lógott róla hitvány nagykabátja.
Én néztem utána megriadó szivvel,
s a tehetetlenség gyötrő érzetével...
Ami először eszembe jutott
- önző dolog:
milyen jó, hogy
nem én vagyok.

Rámdől az este
Nehéz a teste
Nemsokára én is
Feketére festve
Szaladok egyre
Utánad
Arcodba zuhanok
Végtelenül mély
Kevés az esély
Hogy megragadom
Vágyad

Dzsó! Nagyon elgondolkodtató verseket írsz! Mintha néhány szereplőjével már találkoztam volna a saját emlékeimben is (sajnos?).

Horpa: alaposan kigúvadtak a szemeim, mire elolvastam :) )
-------------------------
Türelem - rózsát terem?
Tüskéid összeszurkáltak,
virágod elkókadt,
szirmaid messze elszálltak,
játékom elloptad.

Kevesen beszélnek
Sokat
Sokan beszélnek
Keveset
A hinta fel
Majd leszáll
Minden sarkon megáll
Az öreg
Támaszkodva botjára
S az ágyra teszi hosszába
Hajtott nadrágját
Megsímogatja párját
Emlékből, hisz őt a földbe
Letette tíz éve, s most körbe
nem ülik az unokák
És hosszába az uszodát
Csak kétszer ússza át
S ha érzi a hús szagát
A földszintről
Kérne a bélszínből
De nem kér mert őt szerénynek
Ismerik. S mert sokan
Keveset beszélnek...

Asszem eredetileg Lewis Carroll
Szajkóhukky
Weó´res Sándor
Volt egy brilló´s, a csuszbugó
Gimbelt és gált távlengibe,
Minden mimicre purrogó,
Mómája ingibe.
"Vigyázz, jön Szajkóhukk, fiam!
Foga maró, karma furó!
Ügyelj, Csapcsip madár zuhan
S a brunkós Bromboló!"
Markában nyüsztó´ penge reng,
Elrágdos minden manxomot.
A tamtam-fánál megpihent,
Mély gondjába rogyott.
Állt fergetó´ eszmék körén,
S jött Szajkóhukk, nézése láng,
Nagy káka-törzsek erdején
Bugyborékolva ráng.
Bal, jobb! Bal, jobb! És át meg át
Nyüsztó´ penge nyekdes, nyikol,
Fejét veszi, máris viszi,
S eldiadalogol.
"Szajkóhukk már nem él, fiam?
Karomba, lándzsás pöszöröm!
Dicsdús nap, ó! Jahé! Jahó!"
Csuklorkant az öröm.
Volt egy brilló´s, a csuszbugó
Gimbelt és gált távlengibe,
Minden mimicre purrogó,
Mómája ingibe.

jajdejójajdejó!
Köszönöm :)

nemnem :)
dehogyis!

Úgy látszik mégis rémesre sikeredett :( (