Gondoltad volna egyszer, erdõben és
szabadban,
robogva tüskön által, mint akit a nap
vakit,
hogy lesz hogy fáj a szúrás, hogy este
félsz magadban
és milyen jólesik majd szeretni valakit?
Nem fogsz szeretni senkit, gondoltad, úgy-e,
bátor,
csak lányok gyenge mellét,
üdítõ hûs szemét,
friss fényben fürdõ fürtét,
mely nyílt hajnali sátor
s a testükbõl szûrõdött,
lelkedbe szûrt zenét?
\t\t\tBabits: Ecetdal
Most épp így érzek. És Te?