És megelőzvén a bajt látá
Ezirosz, hogy népének nem lészen
bántódása, ha őket
bévezetvén az üstökösök
otthonába, a nagy, fekete óriás
háta mögé, elbúvának ott.
És akkor egyik hű embere mondá, hogy
vállalná, hogy egyszerre több
oldalról kíváncsi szeművé
álcázódva megteremtené a
békességet a bősz Semmi
szívében. És akkor Atreju, a Semmi
ellensége befogadta szívébe Semmit,
és bevárta, míg Ezirosz
biztonságba viszi a népet. Ekkor
kifordította szívét, és
átengedte rajta Semmit, és lett akkor
hatalmas gravitációs kút, és
lefolyt azon minden bűn, amit Atreju
magával hordott az idők
kezdetétől. És akkor Atreju is lefolyt
a kúton, a kúton, mi mindent lefojt, ami
mélyére esik, s így nem telvén meg
sohasem, csak egyre erősebbé válik,
míg a világ világ leszen.
És Ezirosz előjövé, és
örömében táncolá, s
látá, hogy boldog népe újra keresi
a bűnök élvezetét, hogy még
naív időszakából kikelvén
még többidőt legyen képes
kihúzni, s majd ha eljön a vég, egy
új Atreju szálljon szembe, az új,
majdani Semmivel. És Ezirosz mosolygott és
Ezirosz sírt.
Lett második nap...