Vers mindenkinek

Mind a kettő másképpen, de nagyon:)

én meg egyet 95-96 teléről..:
Mindjárt vége
Úgy érzem, hogy mindjárt vége mindennek.
Testem most már ellentmond a lelkemnek.
Ez lett a vége az összes rohadt hibának.
Nézd ezt azembert, mit meg nem enged magának!
Szipóztál és basztál főzni magadnak.
Ez az, ami túl sok volt a világnak.
Virágot akartál szedni a szabadban.
Talán túlságosan bíztál magadban.
Te is látod, ez lett a vége mindennek.
Lelked most már ellentmond a testednek.
De hiába harcolsz nap mint nap a halállal.
Elvitt ő már réges-régen magával.

ihlethiányban egyelőre mutatok egyet a múlt hetemből...
Még semmit nem tettem
Magadban alszol, nem bennem
Még semmit nem tettem,
Még semmit nem tettem,
Magadban, nem bennem.
Én is magamban alszom nem másban
Keresem kezem néha álmodásban,
Keresem kezem néha álmodásban
Én is magamban, nem másban.
Írok egy verset, veled, magammal
Messziről érintelek szavakkal,
Messziről, szavakkal,
Veled, magammal.
Megérintem kezed,
Ha már elérkezett
Az ideje, ha egyáltalán
Egyszer majd talán…
Lehet hogy másképp alakul,
De hogy mit vegyek alapul,
Még nem látom,
De figyelek,
S megvárom
A jeleket,
Mert mindig vannak
Csak látni kéne
Mert mindig vannak…
Látni végre…
Sötét van.
Magamban
Alszom és verset álmodok
Az utcával szemben egy árny lobog
Magamban alszom, veled álmomban,
A verset neked most áthoztam,
Magadban alszol, mégis élsz bennem
Magamban alszom, még semmit nem tettem
Még semmit nem tettem
Egyedül vagyunk, ketten…

Ugye...ezt meg köszi:)

veva
ez tetszik
megaztán hm...

Önbörtön
Mint kit erős várba zártak,
szűk ablakokon lesekszem
- rátok várok.
Bár az ajtók nyitva álltak,
nem zárták rám, úgy emlékszem
- várok rátok.
Ülök csendes magányomban,
legmagasabb vártornyomban,
ahonnan messze ellátni
- fájdalmas itt rátok várni.
Évei a pillanatnak
- homokszemek lassan hullnak,
a gyertyák is elégtek már,
minden lobbanás rátok vár.
Félelmekből vasalt rácsok,
bánat az ablak üvege,
kilincsei fakult álmok,
s betegségből van függönye.
Egyre lassabb az életem,
hol van már, ki védelmezzen?
Itt ülök hát, rátok várva,
bár az ajtó bentről zárva.

Dzsó: hm...

nyami

Bundás alma
Nem kell hozzá más,
Mint alma, s "bunda",
De nem nerc bunda.
Hanem tojásból, s lisztből kevert
Palacsinta tészta.
ELkészítése nem nehéz,
De igen merész.
Meghámozzuk az almát,
Kivágjuk csutkáját,
Lisztben jól megforgatjuk,
Sűrű palacsinta tésztába megmártogatjuk.
S nem marad más hátra,
Mint forró olajban aranybarnára,
Sütve,
Éhes szájak elé terítjük,
De mielőtt benyelneljük,
Fahájas porcukorral meghintjük.
Ezután már
nincs más hátra
Mint az edények mosogatása....

Egy szó mint száz szónak is egy a vége:
Szarom az egészbe.

Bolyki Margó
Boly-Ki!
Ő vajon ki?
Ő egy nőci!
Ki angolt, s magyart tanított
Míg elemibe jártunk.
Osztályfőnöki rangott is kapott,
Idegesítettük is nagyon.
Ennek határára arca tűzvörössé változott,
De mi ezen csak jót mulattunk.
Dolgozatokat roppant gyorsan javított
Vártunk is rá vagy egy hónapot.
Óra közben padon ücsörgött...
Fiók folyton lesték minden mozanatát,
Hátha elkabják melle kibugyanását.
Sok időt töltött a tornateremnél,
De Ő biza nem tornázott
Hanem Nagy Pistával mókázott.
Nála labdába nem rughatott
Csak a bajuszt huzogathaott.
Sí táborban is járt velünk,
Hol nem igen törödőtt velünk.
El volt Ő foglalva
Reisneger apukával
Lett is belőle nagy románc.
S ki tudja mi van velé,
Hisz az évek
Rég tova repültek.
Ez már mind csak emlék
S ha oszátyképen meglátjuk
Csak egy jót mosolygunk...

Évekkel később,
Élned még lehet.
Érvekkel harcolsz,
lehet hogy nyered.
Lelkedből mintát,
mégis most veszek.
Futok, hogy hihessem
jó voltam neked.
Emléked fakul csak
nem, nem a szemed.
Igy se jo de sokkal turhetobb... Ehh mingya beszolok magamnak. :(

7 évesen tanultam meg:
tlof nátáh tlof
üt enneb esos tlov
benne volt a tankönyvben

Évekkel később,
Élned még lehet.
Érvekkel harcolsz,
lehet hogy nyered.
Lelkedből mintát én,
mégis most veszek.
Futok, hogy hihessem
jó voltam neked.
És emléked fakul csak
nem, nem a szemed.

Évekkel később
Delikát arcvonások
Ijesztő? Lehet...

Gergő (21.24) "u-u-útálom az unalmas hétvégét.."
------------------
Ennek a hétnek is vége,
itt a hétvége vége.
Pörgős, szürke hétköznapok,
Unalmas vasárnapok
váltogatják egymást
- folyvást.

Gergő:)
Az emlékkönyvem meg van még valahol, de már csak régi-régi emlék:)
Az emlékkönyv,
csak emlék már
- nyugszik talán
egy polc alján.
--------
Nyugodtan írd be a verseidet, az igény úgyis utólag derül ki.

bocs 1 órára leszakadtam a netről..
Éva :) igen, sokan ismerősnek találták, van emlékkönyved?? azakemény! :) Ja, hamár ilyen jóba lettünk, szólíts gergőnek v. göndinek :)
Edina: Ja hogy te? Sötét gondolatok ily korai szárnypróbálgatós időszakban..mindn bizonnyl csodagyerek voltál :)
Saját verseket írtam ide asszem kettőt csütörtök körül, írok megint igény esetén :) Lesz ma valami könnyedelem cafe'extra v. valami? u-u-útálom az unalmas hétvégét..

Gergely:
Mintha az emlékkönyvemben (tiszta nosztalgia:) ) is benne lenne vhol.
Bááár, mintha már máshol is olvastam volna (nem biztos, hogy vonaton:) )

Edina (20.14)
Úgy tíz év körüli lehettem (később már a falvédő sem volt meg:) )

(Nekem sajnos csak az az egyetlen vers maradt meg a gyerekkoromból, amit az előbb leírtam. Utána, a gimnázium alatt borzadályokat írtam. Igazi borzadályokat. Mindjárt megkeresek egyet, hogy legyen min nevetni.)

ezt még én firkáltam oda két évesen.
ja, és másfél évesen fordítottam.
jó, mi?

Éva :)
egy vonat falára firkálva (állítólag fordítás):
a hajad olyan fekete,
a ruhád oly fehér,
az ifjúság ígérete az élettel felér.
ó, csak az ember élete,
vajon mi nem ér..
..ruhád is lesz fekete
s hajad is fehér.

veva: ezt hány évesen írtad?
gergő: meg is osztod?

A konyhában volt egy falvédő, ezzel a szöveggel:
Sütni főzni nem nehéz,
ha van hozzá elég pénz!
Én átírtam:
---
Verset írni nem nehéz,
ha van hozzá olyan ész,
mely gondolkozott rajta sokat,
s fabrikált már verssorokat.
----
Na akkor kb. ott is tartottam.

vannak :)

Ezt kilencévesen írtam:
Sziklavárnak kapujában
Ül az ember egymagában
S várja, várja, mindig várja
Sziklavárnak omlására
Megijed és elszalad.
(Ijedtsége ottmarad.)
Az utolsó sort apukám írta hozzá, persze az a legjobb az egészben :-)
Mások, gyerekkori versek?

Bogi! Ez nem saját szöveg...

Széthúzott fejemben
Szétzúzott kezemmel
Matatok
Keresem a maradékom
Amivel jóllakatom
Testem ajtaját
Szívem ajtaját
Száró jó lakatom...

mér 2 f?