Vers mindenkinek

Putnoki Friss Lóránt egyszer
találkozott Kovács Nessel
(kinek nevében még van Dé
de a rímmel mint egy handlé
úgy elbánna ha leírnók...)
nem olyan szép mint az ír nők
de azért a verse nem rossz
(mint illatszerben a Rossman)

Dénes, nagyon jókat írsz, tetszenek, szépeket, elgondolkodtatóakat, mélyeket - vagyis jókat! :) ))
Elég?

veva ismételd kérlek kérlek :)

Marcell, köszönöm a magyarázatot:) )
Dénes nagyon jókat írsz!

Idéző Ismétlések
Sorsom éjfélt kongatott
Hátamon dr Frász kopogtatott
Ne szuszogjon, sóhajtson!
Még. Nagyot.
Csalhatatlan szemmel vizsgálgatott
Majd elémtartott
Egy töküridomot.
Nézze itt a baj
Maga egy évet macskakörömbe fogott
És a múltból felolvasott
Leosztott pár lapot.
Az adu ász?
A koptató pirula
Felszaggatja
Feloldja
Az idéző és zárójeleket
És kiegyengeti a frászverte hullámvasutat.

a "róla" egyrészt a (kín)rím kedvéért van. másrészt értelmileg az imát, zsoltárt jelentheti... :)

Szinte mindent megértettem, csak azt nem, mi az a róla? :)

Veva! Önmagamat ismétlem, csak a rend kedvéért:
Lím Erik: Putnoki Friss Lóránt dimenziói
dimenziókat lépett Putnoki Friss Lóránt
szinte megérezte micsoda nagy ló ránt
alatta a ló van
más dimenzióban
mondott volna érte hétszáznegyven rólát

Szegény Lóránt,
kit a ló ránt
fel a nyeregbe,
vajon miért,
vagy tán kiért
van így elkedvetlenedve?

Putnoki Friss Lóránt és az eső a címe a dalnak
lopjunk őszintén üdén a kortalan szerzők korán halnak
örvendezünk minden mosolynak vágynak halnak
ha semmit sem adtok ördögöt festünk a falnak
és ujjongunk hogy már megint hogy ördögünk van
és nem találunk szavakat rímet ritmust e sorvégre
Putnoki Friss Lóránt is felbukkan még egyszer halkan
és ezzel lesz itt vége ennek a kis dalnak... szépen

Lelked tükrében
ezeregy éjen
magamat néztem.
Incselgve hagytad,
s te is azt vágytad
látni enyémben.
Mese az ágyon,
nem volt vágyálom,
csupán varázslat,
hogy minden moccanásunk,
lázas sóhajtásunk
- szerelmes szolgálat.
Ezeregy-éjek
ma már emlékek
- tükröm elveszett.
Vándor, ha arra jársz
- hisz oly sok mindent látsz -
szólj, ha megleled!
2003-06-12

Fekete,sárga pöttyös háttér
Mi pár órája még kéklett
Fehér felhők
Na
E vers
Mi vég lett

Jó valóm rég elkopott
S most búcsúzik a rossz
Esténként sorra lehullanak
A jó és bűnös csillagok
Mit reggel szememből dörgölök
Nem álom az
Csak karcos másnapos homok
Semleges mindenre kész napok
És mégis akarok (egy jó nagyot)

Tövig nyomom a féket
Mégis
Kétkiló nyolcvannal
Húz el velem az élet
Nem kapcsolták
Azt a melléket
Hol kiszállhatnék
Csak intek a péknek
Üdvözül
A kiflire rá nem érek
Hiába nyomom a féket
Látom az út szélén a lányt
Mégsem remélek kefélek
Pedig látom a szépet
Pedig
Tövig nyomom a féket
Mondd
Erről miért neked mesélek
Mi köti kormányhoz kezem
Mi a franc van velem.

Írnék valami vígat
De nem lelek rá
Rímmatt
Bár Dzsó látja a lényeget
Tapadok
Idenyalok pár esti bélyeget

ha megörizne
egy asszony
egy gyermek
egy barát
egy fa
néhány vers megöriz
az ellenör
a parkör
a határör
a fegyör
a rendör
( a korszak a csöszöknek kedvez)
óh, a hálám, uram, hogy nem lettem
csösz
elö hát a poharakkal
dobokkal
tromitákkal
boldog számon felnyrít
a klari
ri
ri
nét

Olyan üres ez így
Nem tudom mi gyógyítja
Hisz nincs seb
Nincs fájdalom
Nincs semmi olyan
Aminek nem úgy kellene lenni
Nem vizsgálható
Nem néz rá senki, hogy ejnye...
Csak néha, hogy:
Itt mintha valami lenne
De mégsincs...
Felejteni pár szót könnyű
De elfelejteni az arcod akkor
Nem vagyok elég ügyes...
A semmi nem fáj
De olyan üres...

önnek nincs új élete sem...
csak az a régi rongyosra rágott
mint az alma, a háromba vágott,
mit anyám adott a kezembe este
míg öcsém meg apám a híradót leste
s én megkergülten hallgattam akkor
mit nyújt nekünk az atomreaktor.

..csak sikít
a hang fülembe
szinte visít:
Önnek nincs új üzenete.

kedves darabok :)

megint veled, érint az eső
simít a szél, rettenet,
ki húz elő, ha elmentél
zsebéből régi képeket
ki vár vissza, ha elmegyek
és nem fellelhető
a cím amire levelek,
és persze újságelő-
fizetés érkeznek
és csak sikít a tél
ha elmentél...

vanmásik, hogyaszondja:
Valamiben meg kell halni...
Valamiben meg kell halni
Hát nézz rám kedvesen
Nem fogok örökké élni
Kérlek, nézz rám kedvesen.
S ha ezt az egyet megadod
Életemet meghagyod
S karjaid közt meghalok.
Valamiben meg lehet halni
De nem kényszer
Újra születni és élni
Még hétszer
Vagy ahogy kívánod
Ha egyszer kivárod.
Valamiben meghalni
Talán érdemes
Van, amiben élni
Igazán érdekes.
Nézz hát rám kedvesem
Még egyszer csendesen
S éljünk végre rendesen.
S hogy nem élhetünk örökké,
Nem vagyok biztos ebben sem.

éjszaka álma :) shamár álom továbbra is:
Megint veled
egy kéz,
egy pillanat
megérinti arcomat
ismerem az illatát,
a gyenge selyem-ujjakat,
a tenyér apró árkait,
kis mozdulatok izmait
de milyen fura…nem hallom a hangokat
pár szó
és egy mondat
a fülem mellett elszaladt
ismerem
a hangokat,
hallom is a szavakat
emlékszem az ajkakra, mik
ilyen csodát alkotnak
de milyen fura…nem látom a falakat
a szem
és az arc, fogak, fülek, tekintetek
fojtogatják hangomat
de látom már
az arcodat,
karjaid és fáradt, álmos hajadat
hallom szíved dobbanását
féltem csendes ritmusát
és azt hiszem…érezném, ha megszakad
hangok, képek
fények égnek
körülöttem illatok
kényes szavak
már nem félek
szemed sírva mosolyog
Ki ez? Mi ez? Hol vagyok?
...csak megint veled álmodom.
\t\t\t\t\t\t
1999

3:29 leakalappal

Az éjszaka álma
Az éjszaka álma
Egy kép volt
Kagylóba zárva
Egy égbolt
Melyet nem látni
Keresse bárki.
Az éjszaka álma
Egy barát
Szobába zárva
De falát
Nem építették soha
Elszaladt tova.
Az éjszaka álma
Egy folyó medre
Sasok szárnya
S egy medve
Prérin fúj a szembeszél
Néz valaki, nem beszél.
Az éjszaka álma
Bármilyen lehet
A felhők közt lárma
Dőlnek a hegyek
Az éjszaka álma
Ha szólítasz, megyek
Be vagyok zárva,
Hát legyek...

3:29
Három óra huszonkilenc,
aludni még nem tudok.
Szemem előtt színes fények;
mindegyikük rád ragyog.
Három óra huszonkilenc,
már tompulnak a csillagok.
Szívem körül gyertyák égnek,
velük rólad minden képet,
százezernyi kis emléket,
gyémántkemény, csillogó,
törhetetlen s ragyogó
viaszmázba foglalok.
Három óra huszonkilenc,
minden szavam elfogyott.
Rád most már csak betűk nélkül,
az összes hazug hangok nélkül
rajongón és szerelmesen,
szavak nélkül gondolok.
Három óra huszonkilenc,
most nekünk csönget először
– halkan, alig hallhatón, de
tisztán, zengve dalolón –
nekünk csönget először
a hajnalhozó villamos.
1998.

:)

klassz, megnézem a szavait közelebbről hátha...

herceg:11658,11664
jólesikez:) és persze öröm ha egy gondolat másikat ébreszt. Mindezen felbátorodva egy féltve őrzött darab régebbről:
Álomtalan éjszaka csendjén
Álomtalan éjszaka csendjén
átrendezem a csillagokat.
A te arcodat látom.
álomtalan éjszaka csendjén.
Kietlen utakat meztelen járok,
a magányos gazokon harmat csillan.
Nem harmat, a könnyem folyik;
Kietlen utakat meztelen járok.
Eltévedtem az érzés és a vég közt,
ebben a fennséges purgatóriumban.
A szerelem csapásait járom.
Elétvedtem az érzés és a vég közt.
A könnyeim nem száradtak fel,
de a szemeim most kinyílnak.
Mégis legyőzött az álom:
A könnyeim nem száradtak fel.
Álomtalan éjszaka csendjén
a Te arcodat látom.
A könnyeim nem száradtak fel
álomtalan éjszaka csendjén.
'97 szeptember

Marcell kössz!
Most itt egy újabb - egy kis önirónia:)
-------------
Energiáimat megeszi az idő.
Lényem reszkető,
vérem esdeklő -
muszáj még az élet?
Vagy talán kiléphet
földi valójából,
tengernyi kínjából?
Ó, te szenvelgő lélek, te!
Amikor estelente
imára csukod le szemed,
és arra kéred Istened,
hogy fogadja el a mindent-odaadást,
most nem tűröd el ezt a kis derékfájást?