Vers mindenkinek

elképzellek. félsz.
még sosem láttalak.
zsigereimben élsz.
nagyon vártalak...
nem tudom ki vagy.
éled életem
szívverésem kihagy,
léha félelem
oldódik agyamból
szívritmuszavar
leszállok, karambol
nézzen rám hamar...

in you the song that rights my wrongs
in you the fullness of living
---------------
ennyi volna a vers, illetve dalszöveg, innen a hozzámagyarázás tőlem, laikustól. a faithless nevű gépzenekar 2 sora olvasható odafönn, akiknek a zenéjét képtelen vagyok megszeretni, de ez a két sor nagyon telibe talált (engem legalábbis). oké, persze, nem arról van szó h számomra egy az egyben ez volna az az érzés... csak épp - ez is a része. méghozzá fontos része. amikor egy kiscit megdöbbensz, egy kicsit csodálod, nem tudod elhinni. (őt.)
na elég mára a csöpögésből... sziasztok

kedves borilló
"vágyam álommá igázva" ?
isten látja lelkem
és testem
az álmom mit kerestem
és találtam vágyamban
meg amit egyáltalán
találhatok ágyamban
kétdimenziós szürke leképzéseként
emberként repülve ölelő karokban
magasság nélkül
csenevészül
mindenek után
az bizony földhöz ragaszt
az bizony embert dagaszt
sárból hamuvá
nyálból kapuvá válva
válltól vállig
kereszten keresztül
mindörökkön örökké
éjt nappallá téve
fent léve
nyitott szemeimmel
bármi fényeskedjék...

Arccal Magas.les topic, füllel FM 90.3 csá

A második sora csupán:
mint sűrű káoszból a rend!

Ó! Néha úgy hiányzik a csend,
mint a sűrű káoszból a rend!

Sértődés
Egy szó,
Mely rosszkor szólt,
Ki mondta,
Nem tudta mekkora sullyal bírt,
Kinek szólt
végig futottak a gondolatok az agyán,
S felrémlett, hogy megbántva érzi magát.
Ezek után.
Nem történt más,
Mint telefon lecsapás.
Ki oly bátran beszélt
Nem érti mi bántót mondhatott.
Kereste, kutatta gondolataiban,
Mi vajon a baj okozója,
De okát csak nem találta.
"Sértetett" el nem tudja érni,
S vétkesünk nem sejti, hogy "társát" mi sérti.
Napokba tellik míg megérzi,
Hogy mely szavak voltak mely sértődést előidézték.
Kedvesétől megkérdi:
"Tényleg AZ volt az ok?"
Konkért válasz NEM érkezik, csak annyi:
"Gondolkodj el azon, hogy mit mondtál
S ha kicsit megnyugszom kereslek tán..."

Szerencsére a köd oszlós fajta:)
Szia Bori, köszönöm:) ))

Vajon feloszlik-e a köd,
ha belenevetek a vakvilágba.
S majd a lecsorgó napsugár bök
eleven színeket egy vadvirágra?
Vajon feloszlik-e a köd,
ha forogni kezdek, karom kitárva.
S majd a fölémsötétedő égre bök
az alkony egy csillagot vigyázva?
Vajon feloszlik-e a köd,
ha vágyam álommá igázva
majd a hajnal karjába lök,
s nekemfeszül - hiába.

ágicám: :) )

Fától-fáig kóboroltam,
rémes mezőn átfutottam,
bősz ködkutyák megkergettek,
apró zajok rémisztettek.
Minden elveszett,
ez a rettenet.
Te is hol vagy már,
talán elhagytál?
Újraélni pillanatot,
átírni pár szakadt lapot
biztosan szeretnék,
ha már nem tehetnék
semmit sem magamért,
elmúlt életemért.
Minden napom készülődés
- remélem, hogy sok van még.
Mégis azon gondolkodom:
fájna-e, mit itthagynék?

Ócsó vers
Tessenek ma jönni sarkba meg szalókra
Ne szójjak habokra
Itt, hol versre verset hordunk
Annyit írunk ide, hogy eltopik a tollunk
Szólok, mer jó, hogy a toll kopik
Pörög a topik
Csipszek és ropik
meg fürdőgatya
Be a zsákba, az a faja
Szaladunk le szalók forróvízibe
Ízibe...

OK:)

Veva visszatértem, hogy mára elköszönjek.Köszönöm :)

Göndikém!Elolvastam. Felért 2 közös gőzfürdőzéssel!

Dénesnek találtam még:
Lehet, hogy kevés jó az, amit kaptam.
Hálás vagyok mégis, mert rátaláltam.
Hisz élhetném egyhangú, szürke életem,
s most nem sírna, nem fájna emlékezetem.
- Talán nem álmodnék, s nem vágynék többre,
ha a reménység nem vinne előbbre,
- hogy újra megtalálom, s újra rámtalál
a CSODA. Mielőtt elnyerne a halál.
1996-04-14

:)

fontos, hogy az ember
figyeljen, ha hallgat
nehogy elszálljanak
füle mellett szavak.
vagy akárcsak betűk...
rémálom ez nekem
nyitját vertségemnek
sehol se lelem
nem kell félni
nem kefélni
nem azonos.
vélhetőleg.

emlékszem Lórántra... :)

Ó, Morka! Nem oké?

Visszatérek :)

?

Putnoki Friss Lóránt - mindenki imádja
(na de legalább is Kaiser Móni Nadja)
(igazából olyan jó hogy mások neve
ilyen furcsa versbe íratható bele...)

Majdnem beírtam egy hullámvölgybéli verset, de inkább majd délután. Most inkább egy bolondosat.
------------
Időnként megtörténik
Szól a telefon.
Csatt-csatt rohanok,
végre felkapom.
Beszélek kedvesen,
pedig itt állok nedvesen.
Miközben lúdbőrzök hevesen,
próbálok megállni nesztelen.
Amíg ő magyaráz lelkesen,
én csak azt hallgatom csendesen,
hogy a vízcseppek csepp-csepp
peregnek le rólam,
s egy nagy tócsa patakja
indul ki alólam.
Ő csak beszél,
én meg egyre fásultabban hallgatom,
de valaki
elzárhatná legalább a vízcsapom.

Váratlanul értél,
mint indiánt Pizarro
lustán belémnéztél
de nem voltál kitartó
megismerni véltél
a siker vitatható
nincs kedvem folytatni
felborult sótartó
(bocs, álmos vagyok)

Különben úgy általában írtam (nem csak a mostani) a verseidre:) )

Dénes: ez kvázi dicséret volt. legalább is nem elmarasztalás. Akit el akarok marasztalni, azt nem ilyen "szépen csengő, kiművelt" versbe írom bele :)

Ja a vándor? Azt én is szeretem:)

Veva 11693 - ra gondoltam
A dícséret néha igaz és MOST nagyon jól esik de MOST én is asszem a Rossman tipológia közelebb áll e kiforratlan dömpingversekhez

:)