Vers mindenkinek

35004:
Hihh! ;)

Verset írni nem tudok,
Ha kérik,én csak mosolygok,
Rímfaragás,rejtett geg?
Számomra,mind egyre megy.
De lehet faragni rímeket,
Nem mindig oly rémeset,
Lehet semmi,lehet jó,
Nem vagyok jó verseló.
:) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :)

35003: Gonosz...

35000:
Ha majd verset írsz, elolvassák,
bár nem lehet mindenkiből Kassák!
:P

35001: ???

Lófasz sem érti,és lófasz sem olvassa...
Különben ez az írás,is ki lenne BAN-olva...

Ha majd lesz valaki,
Ha majd érzi valaki,
Akkor érdemes verset írni,
Akkor érdemes verset olvasni,
Ha olvassa majd valaki,
Ha majd érti is valaki,
Akkor érdemes megírni,
Akkor érdemes is olvasni,
Ha majd érti valaki...
Ha majd olvasa valaki...

négy örökszem
makrózva a kupac tetején
habár a virágok érdekesebek
pedig a szemekben ott lapul a világ
száznyolcvan fok majdnem
de a látvány még kevés
kevés a szép
rét felett a táj
ég alatt a tér

34991: Van.

vádlott a nő
feslett a bugyija
találomra hagyta magát

34990:
Ha megfizetted az árát,élvezd!
Ki más mondaná meg,hogy ne érezd!
Két pici emberke,csak téged szeret,
Ennél több nem is kell,ez az élet!
Te termtetted,nagy részed volt benne,
Tedd fel a kérdést:Miért is ne lenne?
:)

fekete az álom
és ára a hallgatás
szádra forrt csábítás
szemedbe égett lebegés
őszinte az álom

Csokonai Vitéz Mihály
A rózsa (1790)
Gyakran a setétes üregű barlangnak
Rejtekébe fényes kincshalmok lappangnak,
Gyakran a természet láthatatlan karja
A keserű alá az édest takarja,
A kezeket sértő tövissek bokrai
A lágy tapintású rózsák hajlékai,
Melyeknek ha színét s kinyílását nézem,
Csudálkozásomat szűntelen tetézem.
A nyílás ideje amíg el nem haladt,
Kucorog a rózsa zőld boríték alatt,
Majd osztán levelit széjjelebb taszítja,
Gyenge bimbócskáit részekre hasítja,
S pirosló újjait onnan kimutatja,
Mellyel a kíváncsi szemet csalogatja.
Végtére kinyílván egészen kebele,
Kereken egymásra tekerűl levele,
Leveleit pedig oly szín palástolja,
Hogy azt a festő kéz hiába majmolja.
A hajnal is midőn ettől kölcsönözött
Színnel ékeskedő köntösbe öltözött,
Ilyen ruhájában feltetszik az égen,
Diadalmaskodik vénusi szépségen,
A gyenge orcáknak rózsaszín fedele
Forró szeretetet sok szívben nevele.
Maradj tehát festő, penzel minden mázza;
Mert e' néked minden műved megalázza.

Óh, szegény országunk (Cs. V. M. 1799)
Óh, szegény országunk!
Óh, szegény hazánk!
Elmúlt szabadságunk,
Nyakunkon a hám.
Hová légyünk? Jaj! mit tégyünk?
Csúf a rabota.
Oly országba mért nem mégyünk,
Hol nincs despota?
Hagyjuk el örökre
E rabi határt;
Szálljunk oly örökre,
Hol német nem járt.
Ha lehettek oly mérészek
Jámbor eleink!
Mért nem olyan bátrak, készek
A mi szíveink?
Vagy mért ki nem állasz!
Mért nem ontasz vért? -
Bosszút mért nem állasz,
Scytha, magadért?
A jármot szabad testedre
Tették, s mégis élsz?
És vitéz magyar léttedre
A haláltól félsz?
Imé, a németség
Alja, sepreje
Egy nemes nemzetség
Ura és feje.
Bécs Angáriának hívja
Scythák lakhelyét,
Álnok Áspis-módra szívja
Mézét és tejét.
Árpád örökjébe
Csúf bitang duskál,
A sólymok fészkébe[1]
Gyáva banka száll;
Ha van szíve a magyarnak,
Ha van benne ész,
A bugyogós hóhér kardnak
Áldozatja lész.
Hacsak bécsi lelket
Rókától nem kér,
Méltóságos telket
A magyar nem nyér.
Így lett úrrá holmi Nitzki
És Grasalkovics;
Holmi német itzki, fitzki,
Holmi rác ics, vics.
[1] A Sólyom régente Magyarország címere volt

A szerelem tilalma (CS. V. M.)
Minden érez gerjedelmet,
S én kerűljem a szerelmet?
És csak én legyek hideg?
Hát a szépet
S a faképet
Nem külömböztetni meg?
Mért adott ízlést a szemnek,
Kőlcsönös bűbájt a nemnek,
E világnak bőlcs Ura?
Hogy szeressük
S félrevessük? -
Éj, az ám a ha-ha-ha!
Még az ifjúság szememben
Csillog, és virgonc eremben
Véremet jól érezem:
Hát ha ennek
Lángba mennek
Zsúrolási,vétkezem?
[Három ember volt, barátom,
Mind a hármáról a fátom,
Hogy ne éljen, már teve,
Hókus, Bókus,
Pellidókus
Őkegyelmeknek neve.
Ők az ifjaknak tűzéről
És ledér természetéről
Szűntelen zsorváltanak,
A világnak,
Dámaságnak
Kancsukái voltanak.
Szint' a hatvant érte Hókus,
Hitvesét féltette Bókus,
És magáról egy se hitt.
Pellidókus,
Mint a mókus,
Játsza önnön farka... csitt!]

34986:
természetesen
bíz/ok ha van mellettem
Bízni/való/si.

34988: [újabban gondom van az utsó sorokkal: van ára, ennyi]

34985:[bárányfelhője egemnek]
Hű Marci, ro(s)szkor
jó helyen a legnagyobb
lenni, nem semmi.

34986:
Belerúgtam a nyócasba, oszt végtelen lett belőle.
Az hogy nulla
forintban mérve, csak ez:
van ára, csak ez

34986:
Aminek ára van,
Az drága,
Amit megkaphatsz ingyen,
Az nem kell.

34983:
Aminek ára nincs
Vagy ingyen adja a természet
Vagy megfizethetetlen

Pici versem,
Pici helyen,
Ide írva,
Kicsit sírva,
Nevetséges,
De nem vétkes,
Nőt akarok,
Őrá várok.

34982:
Ez sem volt könnyű. Hazamenet megroppant háttal hajolt le az apró almákért. Aztán a nő megszülte a magvakat. Lé(t)nyi gondolatok...

34981:
Bízni ám csak a tréfa
ha ára nincsen
mint az alma
mi is volt az ára?
Ja, hogy nem az almáé, csak a tetté.
Hát, Isten fizesse meg, mink meg mennjünk...

Hidd el, nem könnyű feladni sem!
Az ember folyton csak arra figyel,
miként koppannak hervadt percek,
csendet keresve űzött lelkének.
A holnapok homálya messze,
benne halk reménykedések nesze,
hunyt szemmel nem látni előre;
bízva bízz, s nézz fel a hegytetőre!

Fekete barna álom
Erős karokba hullik
Bízni nem tréfa senkinek
Lebegés ha őszintén akarja
Nincs ára a bizalomnak

34977: - Minduntalan beleltrafász a lelkömbe. [örül]
http://www.iwiw.hu/pages/forum/topic.jsp?messageID=17789160#message17789160
http://www.iwiw.hu/pages/forum/topic.jsp?messageID=18360212#message18360212

[ezt az Ált. Isk.-ám írta, khm]
Ha lehínak, eriggyé le..
Ha ámos vagy, feküggyé le..
Ha büdös vagy, spréhejjé be..
De az új évben NE FÜRGGYÉ LE!
január 1., 13:19

34971: [Mi maradunk!!! mondta Pingvin Barátom ezeregyedszerre a Sarkon. (Mert hát a lányok elmentek halászni...)]

34972:
http://uk.youtube.com/watch?v=1ZTaiDHqs5s&mode=related&search=
Jelenleg ezt t/eszem. [mert mindennek vannak hangjai, a legtöbb "eszköznek" pedig billentyűi is.]