35098: [Nekem mindegy volt, csak legyen
vörös, mint a hajnal alja vörös,
legyen vörös - Q hajraszabva]
Tompa moraj ült a fülben
a vonuló tömeg éljenzett,
táncolt
gránát volt -
'ha van lényed, akkor itt ül mellettem,
nem is, benne a vállamban, a testemben,
húzatja idebenn a cigánnyal a
nótámat, amit Te ismersz, nem tudom honnan,
pedig gondolkodtam róla, gondolkodtam Rólad,
az állad görbületéről, a
nyakadról, az ujjaid finom mozdulatairól,
látod megint itt vagy, én pedig nem akartam,
hogy gyere, mert csak feltartalak, mondom, mondtam
most is, érzem az illatot, Isten kertjének
nem szabott gátat a fal, annyi minden
átcsábult ebbe a világba, hogy a
szerelem szó nem lesz elég, ki kell
találni valami jégborosabbat, valami
kristálymetszőn édeset'-
az ujjait összekulcsolta a mellkasa előtt,
és szolidan utána mosolygott a
tömegnek.