34960:
"Adj bort az elveszőknek"
Idő múltán még a nevünk is
feledésbe merül, és senki sem gondol
többé tetteinkre. Életünk
elmúlik, ahogy a felhőnek nyoma vész,
eloszlik, mint a köd, amit elűznek, és
a melegükkel a földre nyomnak a nap
sugarai.Életünk csak egy árnyék
tovasuhanása, és halálunk nem
ismétlődik meg, mert le van
pecsételve, és nem tér vissza
senki.Rajta hát! Élvezzük a
jelenvaló jókat! Használjuk ki
buzgón a világot, mint
ifjúkorunkban!Töltekezzünk pompás
borral, mirhával, s ne
nélkülözzük a tavasznak egyetlen
virágát se! Koszorúzzuk magunkat
feslő rózsákkal, még
mielőtt elhervadnának! Egyikünk se
vonja ki magát tobzódásunkból.
Mindenütt hagyjuk ott jókedvünk jeleit,
mert ez az osztályrészünk és ez a
mi sorsunk!