Vers mindenkinek

34932:
Ó adj Uram elég erőt, hogy megváltoztassam amit meg kell változtatni.
Ó adj Uram elég türelmet, hogy elviseljem azt amin nem lehet változtatni.
És adj annyi bölcsességet, hogy mindíg meg tudjam különbözeteni a kettöt.

Szárnyas szél színe szerte tép
csillógók közt megmaradt a kép
Chéász volt apád Kronosz
tereidet sötétség rejti még
Zúz-maráz a hideg sarki éjj.
Parázs fénye mutat némi kéjt.
Mindez pusztán az élet-kaleidoszkóp
Nedves Füstös csillogása
ropogása szárnyra kel a füstben
hűl lassan parázzsá, vörösre, némára..
Csókot lehelnék parázs vörös ajakára
Ha lenne helyem időm meg minden

Elfogyott szó
Elfogyott a szó,
elfogyott a jó,
megmaradt a sár,
sajnálni is kár,
Elfagyott a rügy,
Elfajult az ügy,
Kihűlt már a szügy,
Szüny sem dobban így, (Így nem dobban szűv)
Elhagyott ember,
Elfagyott kedvel,
Lombozott testel,
Kinek ich (TEN-nek?) kell?
Tűz lobog bennem!
Rejtegethetem,
El nem rejthetem,
Megfejthetetlen.?!
Szerelmes lettem.
Lángol a testem.
Lángol a lelkem.
Lángol az életem.
Egyet a testem
Egyet az eszem
Egyet Ük szellem
kapot hirtelen.
(Mind hármat megszerettem)
(Mind három külön NŐ! egek!)
és külön is jó
Velük minden jó
de hiányzik most
az integrácijó

Az outódudáról (I)
Egyszer volt, hol nem volt,
már az ostrom után,
öreg taxik jártak
Pesten is, meg Budán.
Negyvenhat- vagy hétben,
- a fordulat előtt -,
még kisfiú voltam
s vasárnap délelőtt
ebédelni mentünk
jó nepman apámmal
a Városligetbe,
s ettünk nagykanállal.
Sofőr a bundában
elől ült a bakon,
baloldalán a kürt,
rajta piros ballon.
Órjás irrigátor
alkatrésze lehet
ilyen kerek csoda,
úgy vonzza a szemet.
Kisfiúk álmában
gyakran jelenik meg
ilyesféle duda,
tán nem ilyen kerek.
A csecsemőkorból
ez a forma regél
a legfőbb emlékről,
mit az ember megél.
Út végén a taxis,
ha jól viselkedtem,
engedte megnyomni
a dudát, énnekem'
Istenem! - az volt szép,
az volt ám a csuda,
mikor befújhattam
az outódudába.

Kuczka Péter: Mint nehéz rögre fehér lepke száll
Mint nehéz rögre fehér lepke száll,
megpihent kezed könnyen az enyémen
lágy simogatással és érintésedtől
rohanvást vitték bennem az erek, fel,
szívemig, mozdulatod némán is beszélő
drága üzenetét, dobbanó morzejeleit,
s futott széjjel a hír testem minden
részéhez, atomok, sejtek, izmok, csontok
teljes rendszerén, futott, vitte boldog
mámorban s egekig röppentette lelkem,
s felgyújtotta gyönyörű testedért forró
vágyam, melled, öled csókolni kívánó
izzó mindenem, óhajtását a hirtelen
sikolyba, eszünk vesztésébe, mámoros
halálba zuhanó teljes ölelésért, mert
fehér kezed azt súgta: szeretlek.

Egy ora alatt megirtam elso versem. :)

Átsújtott Kicsiny Pillanat
Kicsiny mosoly hoz elő
Egy év végi estét
Láthatatlan tüzes képek
Borítják az elmét
Fellángoló szívdobbanás
Üti meg a testem
Megdermedt lélegzetem ellen
Semmit sem tehettem
Átsújtott pillanat repített
Egy másik világba
Elrabolt lényemet
Ő irányította
Kellemes sötét szoba
Hangjai tapinthatóak
Új világ születése
Lelkünkbe ivódtak
Mágikus teret teremtett
Énünknek az óra
Istent megélve
Tértünk nyugovóra
Pár hullámzó láng
Hozza fel csak
Csöndesedő
Álmaimat,
Te Kicsiny Átsújtott Pillanat.

Kerengés
Korán reggel ki a rétre,
harmatos fű terítékre.
Evvót reggel a hattyúdal,
vigyázz Léda a hattyúddal!

A lányregény közepe mindig szomorú,
A vége előtt kell egy kis ború.
A főhősnő nyomora jelentős,
De megjelenik majd a hős,
Ki sudár, s görögös az orra,
Hogy a helyzetet végül megoldja.
Mivel a történet a közepén pereg,
Lányregény még éppen lehet,
Kérdés csak; hogy mi a vége,
A story egy happy and -re elég e.

34936:
csak az államat dörgölöm
a vállam súlyt cipel
hogy mi lesz a folytatásban
azt a jó Anyám dönti el
(elege lett szülőmnek
így ebből sem lesz lányregény...)

34935: Folytatás:
Nem vidítja csíny,
Se állam, se nem civil,
Nikiről mi hír?

A belbecs is mély,
Bár nem katonás talán,
És csendes az éj.

34931:
Csizmám talpán mély
a gumírozott borda
katonás külcsíny

Szárnyra fakadt szín szelte szét
az éjszakába villanva meredt képet
megszülted a valótlanságot
reszkető testét fekete lepelbe burkoltad
hisz fagy van odakint
a fáramászós álom a kályhában duruzsol
nem vonult üvegvarázsba
míg lángol a nedves fa
ropogása szárnyra kel a füstben
hűl lassan parázzsá, vörösre, némára...

„Teljesíted a vágyam?
Halkan, éjszaka kívánjam,
vagy visszhangos szikláról kiáltsam?
Netán térdepelve, imában?”
Suta hangok fohásza,s mondogatom
-hiába.
Nem teljesítem ma sem a vágyam,
Mit önmagamtól kívántam.
Le az álarcokkal -ezt kívánom
Hogy átláthassak minden hibámon
S kértem –hiába
Csak egy őrült száll önmagával vitába
Imáimat magamhoz jól megfontolom,
Ó gyáva szavak!-akadnátok mind a torkomon!
Boldogságom kulcsa egyedül én vagyok
Rajtam áll, elérem-e amit akarok
Ideje felelősnek lenni azért, amit teszek
Ideje, hogy ne ugy viselkedjek mit egy gyerek
Ideje, hogy ne csak kérleljem magam,
Hanem megvalóstsam végre a kimondott szavam.
„Próbálom,
Próbálom.
Csinálom.
CSINÁLOM?”

34930: Oh, pardon! Egy szó kimaradt. A középső sor helyesen:
Mélyen bordázott. És már

34926:
Síkosított: (Izesített?:) )
Téli gumi kell.
Bordázott. És már
Nem gond az áldás!

34928: [Nem mernék rá megesküdni, de szerintem Scooter énekli - mosolyhegyek]

34927: - OFF
- Köszönöm! Ez az egyik legkedvesebb felvétel nálam!
- Én most napok óta buékolok, nem érek rá verselni, de már a 2/3-nál tartok, és látom a levelek végét. Addig is az egyik válaszlevél-melléklet:
http://youtube.com/watch?v=oichvZGvcU4
üdv: mb3t ON

Béla Úr - Gloomy Sunday(Seress Rezső)-Billie Holliday - http://youtube.com/watch?v=48cTUnUtzx4&feature=related
Tyű de jó... (ill. tyű de rossz???)

Cseresznyevirág mindig hullik
Fehér utcában
nagy gond a jövet-menet:
kívánnak szürkét

Fehér is vár rád.
Havas madáretetők.
Mert enniük kell.

Karácsonyi ábránd
Szürke háztetők
Lenniük kell

A DOKK-on gyilkolást ígérnek; gondoltam kiprovokálom Tolvaj Zoli barátomnál
----------------------------------------------------------------------------
Ó, én úgy szeretném, ha
Tolvaj Zoli gyilkolna
meg
azt is szeretném (jó volna),
ha ez az igazán szép téma
nem
befolyásolná végül is azt,
hogy miket is írok majd
bele...
(szóval hova is hajt,
mire is ad igaz vigaszt
szele
ennek a versnek, amit
Zolinak írok itten egyre
csak...
hogy az leszek-e, ki a kegyre
érdemes, ki lelki hamit
kap...?)

Látni fogsz fényt az éjben
---------------------------------
Látni fogsz fényt az éjben
hallani ökröt a mezőn
kérdésre nem kapsz majd választ
sok minden múlik az erőn
Nézni kell néha az égre
és meg kell próbálni az istent
nekem is volt már vágyam
neked kell hinni a hitben
Cipelni fogod a sorsod
amíg eljutsz a házig
költözés közben az érzés
tapinthatóvá válik

34920: [Nemvallásos érzékenyen: Isten (ha az Egyre gondolsz...) - amúgy: zseniális!!! Má' majdnem Bála Úr csillagmagaslata. :D ]
Angyalkáim most
bontogatják a cukrot:
fa is van hozzá

Orr alatt elmondott karácsonyi monológ
------------------------------------------------
- Ki kopog?... Ki kopog?...
Szenteste van, baszki!
Valaki az ajtóm előtt?!?
Nem érdekel, az ki!...
- Ide aztán be nem jön!
be nem teszi lábát!...
Vidd már innen, istenem,
hadd adhassak hálát!...
- Nem tágí­tasz?!?... Mi szarért
teszel engem sí­rba???
Megiszom a sörömet, oszt
kopogtathatsz sí­rva!
- Giling-galang? csengő szól?
már nem is kopogással?!?
Más ajtón, az istenit!
szórakozzál mással!
(Angyal áll a küszöbön,
kitartóan kopog...)
(Benn megisznak söröket,
s elfogynak a borok...)

34914:
Müholdon át,
megint szorják
az új világ
Öntudatatát.

Egykor és most
Egykor, mikor ifjak valánk még,
S szívünk szerelmi lázban égett,
Tűzön-vízen rohantunk által
Egy fitos orrú fruska végett.
-S mikor ott voltunk, hol bennünket
Senki és semmi sem zavar,
Amíg fűzőjét bontogattuk:
Azt rebegtük: -hamar, hamar…
Most, hogyha hasonló esetben
Az éden kapujához érünk,
S a csókok édes melegséggel
Izgatják kéjsóvárgó vérünk:
Kizökkent a jó hangulatból
És váratlanul megzavar,
Ha a hölgy türelmetlenül szól:
De Uram, - hát hamar – hamar!

Heltai Jenő : Ballada a három patkányról
"Ott, ahol a Ferencváros
Hinti báját szerteszét,
Egy pazar, nagy pince mélyén
Három patkány éldegélt.
Három patkány, három testvér,
Pajkos, fürge és bohó,
S mint az ifjúsághoz illik
Folyton éhes és mohó.
Volt a kedves pince mellett,
Egy csemege bolt,
Ahol csupa elsőrangu,
Finom holmi volt.
Egyszer, éjjel a legelső,
Fürge patkány útrakelt,
Hogy a boltból átcsempésszen
Egy kis finom eledelt.
Lábujjhegyen járt a polcon,
elkerülve minden zajt,
megevett egy adag sajtot
Rá volt írva "Gróji sajt"
Föl is fordult nyomban tőle,
s lett belőle holt-
Mert a finom gróji sajt, az
Hamisítva volt!
A második ifjú patkány,
Bánatosan útra kelt,
Hogy a boltból átcsempésszen
Ő is egy kis eledelt.
Lábujjhegyen járt a polcon,
Mert a bölcs mindig vigyáz,
Nekiesett egy gyümölcsnek,
Rá volt írva"Ananász"
Föl is fordult nyomba tőle,
S lett belőle holt-
Mert a finom ananász is
Hamisítva volt.
A harmadik ifjú patkányt,
Lesújtotta a dolog.
Sírni kezdett: "Nem élem túl,
Én is inkább meghalok.
Társak nélkül egymagamban,,
Így az élet mit sem ér..."
S hősiesen patkánymérget
Vett a boltba háromér.
Ez a patkány ma is él még,
Hogyha meg nem holt,
Mert a patkányméreg is csak
Hamisítva volt!"