Vers mindenkinek

Ébredő hegy vagyok
Hatalmas kőtömeg
Érzem ahogyan a réseken
Olvadó hó leve árad belém
A tavasz jóreggelt csókja
A levegő tiszta
Mindenhol rügyek
És életre készülő
Rovarlárvák
Hát nagy levegőt veszek
Nagyot, hogy kidülledjen mellkasom
Hogy erős legyek
Hogy megvédjem aki gyenge
Hogy ha kell egy erdőt vigyek át
Egy biztosabb másik hegyre
Erős, hogyha mosolygok
Milljó virág nyíl tavaszt
Erős, hogy egy csapásom
Száz veszélyt ezerfelé szalaszt...
Ébredő hegy vagyok
Magabiztos, boldog
Mostmár tudom
Hogy attól mennek a dolgok
Ha nem irányítják őket
Akaratos kis ember-lények
Sokkal könnyebb, hisz
Csak egy "útat" ismer
Az anyatermészet...

Majd ha tavasz lesz
és túl vagyok mindenen
és futok majd végtelen,
mint ma,
és akkor táncolok, táncolok
állatok és növények
végtelen tengerében.

mi az az antihisztamin?

mindíg sűrű cak ritkán emléxxem mostanában...lehet hogy az antihisztamin javíjja a memóriát?...eddig csak altató hatását észleltem

Szia Dénes!
Sűrű álmod volt:) ))

Álmomban gyilkoltam
Álmomban futottam
Sínek közt bolyongtam
Mozdony mögé bújtam
Végül megszabadultam
Vadászom arcát csókoltam
Álmomban vezettem
Mellettem gyermekem
A vadász ült mögöttem
Faautót, sportkormányt
Lábam alig ért pedált
Mindenki menekült
Álmomban sikerült
Álmomban egy lepkefi
Röptét lány bimbaján piheni
Bábágya lány öle
Lánynak szemérmes öröme
Álmomban idő mond
A lánynak intő szót
Szólítja a szárnyas uralkodót
Idéz pompás átváltozást
Ígér újabb találkozást
Szabadulást
Álmomban én maradok
Útról búcsúzni én fordulok
Álmomban felébredek
Álmomból felriadok
Gyilkos, vadász, gyermek
Lány, lepkefi és idő vagyok
Öltözöm , utazok
Dolgozom és írok
Álmomban nem álmodok
Épp egy monitort bámulok

Esőkönnyek csorognak
betonsebes földemen,
erdőm fái kitépve,
s földgép jár a sebhelyen.
Bosszúért kiált minden hegem:
- vigyázz ember!
Megtorlom még gyermekeden!

A Dzsó verse indította:)

Szép!!

Harmatcseppnyi életben
tenger vizét képzeltem.
Puha csókja,
hullámfodra
- szemed sarkába,
kedvesed arcára –
permetét szórja.

Kösz voszi a dicséretet!

FELHÍVÁS!!!
Készül a "Bársonyló" (wiw online verseskötet)
Ha te is segítenél a létrehozásában, gyere a KPP-re és légy a Bársonyló projekt tagja!

koasisnak
olvasni benneteket
unalmas napokon
méz, mely
nem émely
ha sokáig lapozom
írok én is egyet
:-))) az elmúlt pár nap maga volt a tobzódás a jó versekben! elnézést ezért az ócskaságért :) )))))))))))))))))

A csók
Puha harmatcsepp
Jégszilánk
Bársonyló tiszta rét
Merész kíváncsi macska
Dongó
Maradékot kutató éhes maciszáj egy bödön mézben
Fiatal őz erdőbe ha visszaszökken
Locsoló permete a kertben
Gyerek kacagása
Mámor
Zuhanok
Elmerülök
Nem mond sokat a tanár:
Élet
Puha csók
Halál

Hm... jó!

állóháború
Befelé nyitom
ablakom. Belül látom:
lakatlan szobák.
Képek peregnek.
Egymásutániságban
élem életem.
Sötétlõ álmom
verejtékeztet. Fázom.
Félve lélegzem.
Falról leesõ
vakolat. Csupasszá tett
önmagam. Nyílok.
Szögre akasztom
gondolataim szobád
falán. Vetítek.
Egymás szemében
szó nélkül keresgélünk.
Állóháború.
Hátra lépsz néha.
Tétován vársz. Rejteked:
Sündisznóbarlang.
Kezeid mosom,
nyakamba szakad bûnöd.
Tisztázatlan vagy.
Szemed tükrében
önmagam látom. Nagyra
nõtt törpe vagyok.
Végighaladva
mosolyodnak peremén
elérek hozzád.
Kéréseimet
bokád elé teszem le.
Csókolni vágyom.
Melled verejtéke
ajkamról bûnöm mossa.
Gyöngyözõ harmat.
Szemérmes dombod
mezején legelnék én.
Gyökeret vernék.
Tollbamondott szó.
Elharapott félmondat.
Szájzárnémaság.
Ajtón kilépnek,
ablakot bezárnak õk,
a sosemvoltak.
Utánad futó
gondolataim ajtód
elõtt lerakom.
Arcomról törlöm
emléked kínos súlyát.
Fertõtlenítek.
Keretbe zárult
történelem emléked.
Falra akasztom.

Ketten együtt
Ati, Apu ikrek lettek,
Csaknem egyszerre születtek.
Ati 13 percet késett,
Így hát Apu lett a vénebb.
Kicsiként sok csínyt tettek,
Mit felnőtként sem feledtek.
Régen rúgták a bőrt keményen,
Mára már csak csoszognak a téren.
Szülinapjukra keltek,
39 évesek lettek.
Legyen szép minden napotok,
Legyetek még sokáig csintalanok.
irta: Pipus, Peti

:)

Fázom, fázom, fázom
Ha egy kiscica bújna lábam
Mellé, nem nyomná
Hideg a vállam

Álltam az esőben,
feketére ázott betontengeren,
az eső kopogása altatott,
elmosta minden gondolatom,
könyörgve néztem fel,
szinte elértem az égig
miközben könny, s eső,
ázott arcomon,
együtt kúszott végig.

Elbúcsúzom!
Ez a pillanat még ma,
de a következő már
virrad a holnapra.
Szia-szia!

Eddig azt hittem, nem írtam még vidám hangulatú verset,
aztán előkotortam ezt valahonnan.

köszönöm

Óóóó! Szép:)

Sötétségből kilépve,
szemembe hasít a fény,
az a megfoghatatlan tünemény,
mit szívembe zárnék, mint téged,
legyen ez egy boldogabb élet.

(nahát mégsem tudtam eltemetni a képzeletem!:) ))

(vmi riportműsor volt nemrég a M1-esen, abba néztem bele, attól íródott)

13384.
Milyen műsor?

Minden kezdetben ott van a vég is
(na ezt egyszer megírom)

(Asszem MT1? nem régen egy műsor))