Vers mindenkinek

Szájak tapadnak,
fogak koccannak,
minden ölelőzik .
Vér az erekben,
s a lélegzetem
versenyt kergetőzik.
Szájad a szájamból
lopja a levegőt,
s egymásból nyerjük
a végtelen erőt.
Talán el is vesznék,
ha nem fognál erősen,
de így eggyé válunk
a végtelen időben.

(Tudod, hogy igazából örültem neki)

Dzsó!
Bocs, de ez új!
Szeretem ezt a versformát!
Írni akartam verset!
Ne teremts le!

öt perec a kövezeten
öt szőke lány önzetlen
hattyú leng a tópartra
rásziszeg a lányokra
hosszúlépés,tömbházmester
szomjas számban homok reccsen
bóóóócs

KarcolatoK ?artzine? Irodalmi Zenei Měvészeti magazin
artzine@freemail.hu

Hogy merted ezt előszedni???????

hosszúlépésben
kéne újra menni
meg egy szőke lánnyal
nagy rákokat enni
lenn a folyóparton
ülve a homokban
ahol a vérszomjas
szúnyog olyan sok van
öt perc a zetten
öt perc a zetten
öt perc formatervezetten

Isten jószága
A szép hegy országa
Szeretni taníts!

PETRARCA: TRIUMPHUS CUPIDINIS
Non bollì mai Vulcan, Lipari od Ischia,
Strongoli o MONGIBELLO in tanta rabbia:
poco ama sé chi 'n tal gioco s'arrischia.
In così tenebrosa e stretta gabbia
rinchiusi fummo, ove le penne usate
mutai per tempo e la mia prima labbia;

LA DIVINA COMMEDIA di Dante Alighieri
INFERNO
Se Giove stanchi 'l suo fabbro da cui
crucciato prese la folgore aguta
onde l'ultimo dì percosso fui;
o s'elli stanchi li altri a muta a muta
in MONGIBELLO a la focina negra,
chiamando "Buon Vulcano, aiuta, aiuta!"

Királyság volt? Kétlem. Mongibello=szép hegy, a sziciliaiak ma is így nevezik.

:) )))

És az hagyján, hogy Arany és Zrinyi tudták, de Arany vonalakat is rakott Zrinyi verseibe!
Továbbá Mongibél egy királyság volt az Etna lábánál, csak rajta maradt a név a vulkán is.
Punktum -> .

:)

mongibello = etna
mongibél = riki-tiki-tévi belső szerve

azt kellene megnézni, hogy hívták latinul. az "mon" lehet pl. a hegy...

Én is mondtam, hogy egy vulkán a Pilisben.
Továbbá nem szókincs, hanem általános műveltség kérdése. Szerintem egy völgy.

Herczeg Ferenc visszaemlékezéseiben (Hűvösvölgy) említi, a földközi-tengeri utazásáavl kapcsolatosan. Szerinte az Etna az, bár nem tudni, miből gondolja ezt.

Mongibél egy tulajdonnév, tehát nem szókincs kérdése a dolog. Egyébként szerintem egy hegy.

Mongibél egy zongoramárka.

Szerintem csak Arany és Zrinyi tudták, hogy mit jelent ez a szó, Mongibél. Aranynak olyan nagy volt a szókincse, hogy olyan szavakat is tudott, amiket senki más.

O, hányszor kivánom: Mongibél esnék rám,
Életemmel eggyütt mulnék el bús órám!
Ha oly igen gyülölsz ölj meg ó violám!
Modhassam: miáttad fogy el végső órám.
Zrínyi M.: Idilium

Ádria | tengernek || felforgó | habjai
Vajon oly | nagyok-e || mint szemem | árjai?
Vajon oly | nagyok-e || Mongyibél | lángjai,
Mint égő | szívemnek || lángos ha- | talmai.

"Álmodjatok, álmodjatok hát,
mert az álmodót
meg lehet ölni,
de az álmot soha.
Aki nem álmodik,
az nem tud kilépni önmagából;
aki nem tud kilépni önmagából,
az semmit sem ad másoknak,
annak másoktól sem jár semmi,
azt elhullajtja az idő:
mint száraz levelét a fa. "

Szia Dénes!
Nagyon jó amit írtál (sajnos:) )

Most látni csak
hogy eladók a fák
Hízik a jégkirakat
Egy eltévedt átok
Ír rájuk árcédulát

13325. - Köszi, bár én nem régóta művelem az írást.

Telve írisz-dobokkal
Meglelve ölet és kenyeret
Fáradtan dőlve szorgalomba
Kinyúlt a régi képzelet
Nem várva kardot és sisakot
Elfogadott részegnek engem
Használva engem, mint állatot
Csak mert nekem részegen is van kedvem
És volt kedvem, hogyne
És bűntudat se volt
Nem ő volt ő és énse én
S míg a zenész dalolt
Íriszem dobogott jelmeze alatt
És takarva-takaratlanul
Megint kiderült másnapra
Hogy a jó pap csak nyolcig tanul
Mert ha jő az este
Hibát hibára halmozva
A kinyúlt képzeletben topizni könnyű
És könnyű fáradtan dőlni szorgalomba...
Hát így esik meg olykor
Hogy kard és sisak nélkül
A test néha egyre fiatalabb
A lélek meg csak vénül
De most hajnalodik megint
Fényes páncélom ismét rajtam
Elindulok új vidékek felé
Az ölet s kenyeret csak kölcsönbe kaptam...

Te is jókat írsz:) !

Fojtott boldogsággal
Ellep a mély csönd, mikor elhagyom, e világot,
Mosoly nélkül, fojtott boldogsággal szakítok virágot,
Onnan, ahol nyugalommal simít végig a szél.
Elringat és nyugtat, nincs félni valóm,
Vannak mellettem, titokban óvnak,
S ha jön egy vihar, fájdalommal telve,
Eltakarnak, egy csepp se eshessen kezembe.