Gondoltam felrakod ide időnként egy verset,
ami a kortárs költészetben nekem
tetszik. remélem nem gond, ha nem sajátot
rakok fel.
Halmai Róbert
Most egy kicsit ne beszélj
Most egy kicsit ne beszélj
semmirõl. Hallgassuk inkább,
ahogy a csapból csöpög
a víz, a radiátorban zörög
a bennszorult levegõ.
Ahogy tüdõnkben kavarog
a dohányfüst. Ne kapcsold
fel a villanyt. A sötét
megvéd attól, ami körbe vesz,
amit talán látni se akarsz.
Csak hangok takarjanak
minket, zajok, amik életünket
jelentik, ezt a szoba-konyhás
albérletet. Kibéreltük a nappalokat,
amikben teszünk-veszünk,
a várost a folyton késõ
buszokkal, bérelt asztalaink
vannak a kocsmákban is.
Bérlõi vagyunk emlékeinknek.
Most egy kicsit ne mondj
semmit, hallgasd csak a
körülöttünk szövõdõ
nappalokat.