Vers mindenkinek

Ez is jóó!!

Köszönöm…
Köszönöm, hogy játszani hagytál,
s játékaim, ha el nem veszed.
Néha kemény terepet adtál,
s volt mikor a játszma elveszett.
Elestem, Te felemeltél
s tettél elém tiszta lapot,
köszönöm, hogy hibák után
mindig újra indulhatok.
Ne engedd, hogy játékaim
csak szerepekké váljanak,
őszintének teremtettél,
a hazugságok fájhatnak.
Köszönöm, ami még vár rám,
Te látod már előre utam,
a gödröket kikerülni
kérlek segíts, hogy lássam Uram!

Egy perc
Egy perc, hangok nélkül, csendtől sújtva, némán,
Kővé dermedt érzésekkel, mégis cipeli a vállán.
Retteg a tolvaj feledéstől, inkább sebet ejtene emlékei szárnyán,
Csak, hogy ne lássa őket soha, a múló idővel, szállván.
Üres, áttetsző képekkel úszva,
Karok nélkül mászva, lábak nélkül futva,
De letelik a perc, s ő felnevet sírva,
Miközben a mutató, lassú ütéseket tesz,
Majd újabb perces haláltáncba kezd.

Látszik, már ha számít mióta.

Hááááát!
Régóta:) )

Mióta írogatsz?

Köszi!

Éva! A Majd lehull... vers elképesztően jó!!

:-)

Azért!

13310,13311
persze:)

Az eső vége
Tükör föld, dermedt ágak,
Könnyeket ejtő égbolt,
Kínzó fagyban, séta közben,
Roppanó fűben, átszelve a rétet.
Jégbe csomagolva, mozdulatlan,
Fénylő tőrrel, fájó védelemben,
Végtelen szem, utolsó könnye után,
Más színbe fordul az élet.

Hahó! Valaki van ezen a fórumon?

Hahó! Valaki van ezen a fórumon?

köszi

Szép!

Álomtörés
Számít-e, vaknak lenni,
Ott ahol sötétség vesz körül,
Ha úgy is csak azt látnád miben vagy,
Sokakkal, de mégis egyedül.
Nem jobb-e, a némaság,
Ha úgy is fáj minden szó,
Veled sodródik, lelkedben,
Minden egyes álomverte hajó.
Kell-e, a boldogság,
Ha csak hiszed, hogy körülvesz,
Mikor elaltat a magányosság,
Ő lesz-e, aki felébreszt.
Számít-e, ha minden hang néma,
Kell,hogy számítson, kell, hogy valaki hallja,
Ha még ott táncol,a hullámokon,
A part hívogató hangja.

(akkor jó:) )

Nem.

(Hm! Rátok hoztam a melankóliát?:) )

Egy kérdés
Boldogan, magányban,
Elrohan előttem a világ.
Lassú, mély fájdalom,
Nem félek tőled szomorúság.
Egy pont egy könyvben,
Ennyi vagyok csupán.
Átlapoznak vagy észrevesznek?
Talán.

(szééép:) )

Ami megmarad...
Ami megmarad
Egy emlék
Mi elragad
S mennék
De nem volt igaz
Nincs több vigasz
Ami megmarad
Egy álom
Szív megszakad
Sajnálom
De a valódi
Vajon mi?
Ami megmarad
Mozdulatlan
De megmarad
S egy mozzanatban
Talán mikor simogat a szél
A hangom majd neked mesél

(köszönöm:) )

(tetszik)

Majd lehull…
Majd lehull a lepel,
s már játékból sem kell
igazat hazudni.
Csak álmok maradnak
messze pillanatnak
képzelgő vágyai.
Nem minden az idő,
de ha mégis eljő
az utolsó holnapom,
mondhatom, hogy éltem?
- vagy csak azt reméltem?
S ábránd volt minden napom.

bazsalikomos gombok, vasalt arcok
rózsás bánya, színes hangok
sima égbolt, tiszta mocsok
kerge ablak, flitteres filctoll
keserű lábnyom, hegyes abrosz
sötét saláta, nyitott kulcstartó
blablabla

Egy dallam forog bennem
csak körbe-körbe,
s nem enged bemásznom
minden gödörbe,
hisz jókedvet ígértem
erre a napra,
boldog mosolyokat
minden pillanatra.
De hiányzik a tükör,
válasz a szemedben.
Visszaköszönsz még rám?
Vagy kilincs a kezedben?

Előre is bocs...
Itten más rímvakok is vannak
Hogy megérvén a piros alma
Ne legyen szemünkre hányva
Hogy versünk túl hervadt
Ezért rímvakok szelik a léget
Meg vannak erősödve a fények
Százezrek ugatnak ma éjjel a holdra
Ma csak én nem vagyok rest és ragadok tollat!

kékvirág pirostüske
kékvirág pirostüske
mennyivel könnyebb volna
ha nem lénnék rímvak