Vers mindenkinek

(Gondolat folyam:
Rövid vagy hosszú út, nem tudom, tudatlan vagyok,
A gondolataim emésztenek, keresem az értelmét , de nem találom
Utálom, hogy hazudok magamnak, szeretek valakit,
talán mások is szeretnek, mindenki a végét járja, de csak most kezdi.)

veva ez marhajó :)
úgy ritmusra is
amúgy meg még vizsgálom

Jó.

[István-ühüm:)
Bence-tetszett:) ]
Szedett-vedett boldogság
Fák között megbújó
ócska kalyibákban
a boldogság lakik
szűkös, zárt világban.
Elfogadták (?) sorsuk
az ott lakó népek,
mindenkivel szemben
szabadságban élnek.

Veva,
Az, hogy emlékeztél rá, hogy volt
már ez a vers, jól esik, hiszen talán, ez azt jelenti, hogy tetszett is?!
:-))

hopsz.. Tényleg. (rendszerhiba:-)

(veva
ha tétlen vagyok
olykor nagyon kényelmes,
de attól nem nagyon haladok,
bár az ember adjon magának időt néha)

Kedves Bence:) )!
Ez nem volt már véletlenül? (persze nemtom bisztossan:) )

Ó, István! Azt hittem ilyesmik csak nekem jutnak eszembe! Jó!

Az eső vége
Tükör föld, dermedt ágak,
Könnyeket ejtő égbolt,
Kínzó fagyban, séta közben,
Roppanó fűben, átszelve a rétet.
Jégbe csomagolva, mozdulatlan,
Fénylő tőrrel, fájó védelemben,
Végtelen szem, utolsó könnye után,
Más színbe fordul az élet.

köszönöm

Néha
Néha úgy érzem
Máshogy kellett volna
Ma is, és már napok óta.
Néha úgy vélem
Csinálhattam volna máshogy
Jobban, többet, bárhogy.
Néha mikor csak tétlenül
Nézem, ahogy elmerül
Bennem a tevés
Úgy érzem ez kevés.
És bár néha pihenni kell
Szeretnék megint repülni, fel.
Ha tétlenül éled,
Úgy is élet?

Jók vagytok:) )

És mindezek után...
És mindezek után
Jön mindaz,
Amiről nem tudok.
Nézek csak bután,
Mint az,
Aki elbukott.
Pedig még állok
Önmagammal szemben,
Alacsonyan szállok
S látom szememben,
Hogy félek.
Még élek.

tied hasonlóképp

JÓ.

Az úgy volt, hogy...
Egyszer csak néztem
És azt hittem élek
Egyszer csak féltem
Hogy meghalok végleg.
Aztán felébredtem
És tényleg.

Szemeidet becsukhatod,
Fejedet elfordíthatod,
Hátad nekem mutathatod,
Látom minden gondolatod.

Azért azt nem mondanám

(szóval te kineveted az én "gyötrődésemet"?:) )

:-)

Szemérmetlen képzeletem
képeitől szégyenkezem.
Fantáziám eltemetem,
ne legyek ily’ szégyentelen.

hm

(nekem hol játék, hol megkönnyebbülés és előfordul, hogy tévedés:) )

Szeretném megtudni, nektek a kik erre a fórumra írogattok, mit jelent a vers írás?

Köszönöm voszi!

Kettészakadtam. Lett belőlem két egyén
Az egyik félve szorítja melléhez mindenét,
A másik vadan s henyén kalandot szomjaz,
Veszélyt,és mindkettő az enyém...
Gyerekek, mikor találom meg végre önmagam?!:) ))

Kedves Egyedüllét
Üdvözöllek téged, ki sosem hagy magamra,
Kedves Egyedüllét,
Nyugalommal élsz, végig simulsz a levegőben,
Hagysz leszállni minden egyes porpihét,
Elringatsz, miközben gondolataimmal táncol az éj,
Veled, se hideg, se dühöngő vihar, nem jelent veszélyt
Melletted minden gyertya vígan ég, s nincs olyan mi alszik,
Végtelen kanóccal álmodva, minden lángnyelv mosolyogni látszik,
S én akkor se félek, ha fényük lassan halványodni kezd,
Míg velem vagy, sötétségbe, úgy se borul az est.

Szegény kutyám emlékére engedjétek meg ezt az idézetet:
Babits Mihály
Ádáz kutyám
===========
Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.
Amióta a gazdád én lettem,
ez a hely a legjobb hely tenéked:
nem érhet itt semmi baj se téged.
Rajtam csügg a szemed, hív imádás
együgyû szálán csügg, boldog Ádáz.
Mert boldog ki jámborul heverhet
valami nagy, jó hatalom mellett.
S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád
bosszújára megrablod a konyhát
s csirkét hajszolsz vadul a salátás
ágyakon át: jámbor, noha - Ádáz.
Elcsavarogsz néha messze innen,
el is tévedsz kóbor hegyeinkben;
avagy titkos kalandjaid vannak.
Ág tép, gonosz ebek rádrohannak,
zápor is lep, szõröd-bõröd átáz:
ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz.
Visszajössz, mert ugyan hova mennél?
Hol lehetne egyéb helyed ennél?
Szimatokból ezer láthatatlan
ösvény vezet téged mindenhonnan
hívebben, mint bennünket a látás:
minden ösvény ide vezet, Ádáz!
Tudod, hogy itt valaki hatalmas
gondol veled, büntet és irgalmaz,
gyötör olykor, simogat vagy játszik,
hol apádnak, hol kínzódnak látszik:
de te bízol benne. Bölcs belátás,
bízni abban, kit nem értünk, Ádáz.
Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál,
bizalommal tudnék én is Annál
megpihenni, aki velem játszik,
hol apámnak, hol kínzómnak látszik,
égi gazda, bosszú, megbocsátás,
s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz!

Éva, a "Majd lehull..." nagyon tetszik!!!