Vers mindenkinek

Szeptemberi este
-------------------------
Bágyadtan mocorog szememen a balzsam
Nem jöttél ha jó volt – Nem jössz már ha baj van
Gyógyír ez, jó kenőcs – Lepereg a könnyem
Nem tudsz mégsem rólam leszokni oly könnyen
Szeptemberi este – Pihennek az árnyak
El sem tudod hinni, hogy még mindig várlak
Beszívom illatod, betöltöd a lelkem
Nem tudnánk egy kérdést megoldani ketten?
Elbújni tudunk csak: fűbe, füstbe, fába
Gőzölgő fejünkből előtör a láva
Megégetjük egymást vacogva, remegve
Másba szeretnél már, ha viszontszeretne
Legbelül azonban ugyanolyan ez még:
rogyadozó viskó, kedves régi festék;
rövid kis szó csupán – bő lére eresztve;
hűséges mocorgó – – – szeptemberi este

Szappan
------------
Nem való a szappan múzeumba
mégis oda kerülhet talán -
mintha kép nélkül csak keret lógna
emlékeink börtönudvarán
Mosakodni lehet persze másként
jöjjön a tusfürdő vagy a hab
csak szívünkre vetül néha árnyék
mint egy elkopott szappandarab

címszavakban
--------------------
hullócsillag fénybogár
pásztortáska tétován
elúszik a fákon
szemeidről párolog
bágyadtan az álom
kinyújtózik két kezed
a plafont is érezed
eléred a csillárt
megfognálak szorosan
csókolnálak mindjárt
szemed pislog élesen
- felébredtél, édesem -
karjaimban fekszel
teát készítek neked
egy kis sajttal, keksszel
címszavakban - míg eszel
és a tányér így neszel -
visszajön az álmod
amit lehet, fénybogár
azt neked kell látnod

Tavaszköszöntő
------------------------
Mostanra furcsa, sűrű köd telepedett
körbe a fűre, fákra
hajamat is belepte, arcom is
egészen síkos lett tőle
de nem panaszkodom egyáltalán
végül is szeretem ezt
azért is említem sok sorban
teljesen rímtelenül
Akárhogyan is lesz, ezt most
el kell mondjam
úgy szeretem két kezembe venni
gödröcskés arcodat
piros vasajtó félig-rejtekében
lopva fogni kezed
kibomló hajadban látni
lelakott arcomat
Recsegve-nyikorogva lépek
öreg vagyok immár
ha hegynek vesszük utunk
le-leülök a földre
kialvatlannak tűnök, meg
borostás is vagyok
arcot, hajat, kezet mosni
nem túl jó nélküled
Ide lyukadok ki, akárhányszor
ezen gondolkodom
persze itt vagy nekem ajtó rejtekében
zuhogó esőben
váratlanul a buszmegállókban
Tűzoltó utcában
néha nálunk - hegységnevű utca
tizenhat szám alatt
Aztán továbbérünk, új
kihívás felé
de még nagy szerencse, hogy az
nem történt meg
pedig keresgéltünk, ösztönösen
sokszor, lágyan
tudtam én azt mindig:
"szerelemmel szeress!"
Nos hát azt hiszem, hogy
ezért is van a köd
körbetelepedve fákon
kézen, arcon
de ez nem baj, bár így
nem jön az a válasz
amit minden kérdés
meg akar találni
Nincs itt semmi hiba
sötétben is látok
igaz kevesebbet szem-
üvegem nélkül
újféle boldogság lakik
most szívemben
simogasd meg arcom
köszöntelek TAVASZ

16256.!
mi volt jó?
16255. vagy 16254. ?

Egy csepp méz
------------------
Halvány frázisokban gondolkodom
mégha rád terelődik is a szó
kereng a jelző futóbolond módra
egy csepp méz - talán az volna jó
Hogyha azt csurgatnám le torkomon
- persze édes az a csepp, meg minden -
nem kellenének többé frázisok
s nem kéne rímet keresni itten
Elég lenne ülni piros puffon
egy párnának döntve hátamat
szép lassan vállamra hajtod fejed
a csiklandás pedig rám marad
Sikongatsz, de nem húzódsz el mégsem
csak kérsz, hogy ne csináljam azt már
Egy csepp méz vagy te - pillekönnyű -
én meg méhekkel teli kaptár

November
-----------
Képzeld
kialudtam a tűzhányómat
Úgy tűnik minden
a legnagyobb rendben
fekszik le elém
nyugalomban
kezem hidege
összemosott eső
valódi levél a postaládában
fázós kirándulás
\tsemmi másra, csak
\tújra-felfedezett arcodra
kopogós legényes lépésben
ide-oda
\tminden gazdi hülyének néz
\tigazuk van
szeretnék megnyugodni a nyugalomban
de az olyan unalmas volna

Ez pl. tök jó vót.

egy ősrégi, kb 16 éves koromból ;)
Ajtó csapódik
--------------------
homlokomra.
Az intelligenciát kilóra mérik.
Aki nem vágy a hatalomra,
azt nem értik.
Csilingelnek a rezgő,
antianyagú csillagok.
Ígérik: teremtő
isten leszek, vagy vagyok.
De csönd lesz, elül
a zaj, szél se rebben.
A húsomon belül
szeretnek engem.
Ez vagyok. Csak ez.
Semmi maradandó.
Az élet túl csalfa.
Ne szólj többet, halandó!

Lombok alatt
Árnyas lombok alatt
Orgona s rózsa közt
Repkénykúszta falnak
Döntöm hátamat
Néhányszáz méterre
Kalapács zaja szól
Mellettem egy kis madár
Dalol őszről s tavaszról
S arról hogy itt e nyárban
Mi a szép a virágban
S a piciny lila szirmokat
Ne feledd ha jő a fagy.
2004.07.28., Besigheim

9. négysoros
-----------------
…és akkor bejött
…és akkor megcsókolt
…és akkor elnézést kért
…és akkor kiment

Néha lehet lenni
--------------------------
Ami, ha hatásos, úgy marad
És csak egyszer
Kárpótlásra szorul
Bár igénytelen rendszer
Valamikor jó, ha van
Máskor utolsóra
Idétlen színekben
Ha egy kedves szóra
És tér és marad
És egyszerűen cél
És kedvtelen
És néha igény
De bármikor igazából
Étlen-szomjan is lehet
Nincs semmije
Mégis jó veled
És ha, akkor tényleg
Százszor is igaz
És tudatos kicsiny
És mégsem az
Nem merő; véletlen
Igazából semmi
De mégis és valóban
Néha lehet lenni

Ródli
-----------
\t\t\tMariannak
Késő este: megfeneklett
itt ülök az ágyamon
tekintetem előmered
komolyságod hátranyom
elzuhanok és így fekve
bámulom a legyeket
leszánkáznak a tapétán
én sem tudok egyebet
felülök a ródlira és
leszánkázom arcodon
barázdákat hagyok rajta
letörölni nem fogom
nem tudom mert szeretésem
akármennyit bír is el
sisakot meg hosszú szablyát
páncélruhát nem visel
képtelen vagyok megvívni
azzal ami ingatag
csak megőrzöm fuldokolva
belőled mi itt ragad

Nem-létező
----------------
Nem tudom, ki vagy
nem tudom, el hogy jöttél
nem tudom, mit akarsz tőlem
\tés miért
Nem tudom, jó-e
hogy itt vagy mellettem
nem tudom hogy van, hogy kellesz, vagy
\tnem kellesz nekem
Nem érdekel az arcszín
nem érzem lüktetésedet
nem változik semmi, ha itt vagy, vagy
\tnem vagy velem
Mindegy mit mondasz
nem ér el szó a lelkemig
nem kell, hogy eljöjj, látod meg vagyok
\tmagam is
Arccal a fűben
fekszem és mindegy mit teszel
nem-létező vagy s csak nem-létező
\tleszel

Mondva lesz
-----------------
\t
A nem-mondott mondva lesz
itt áll egy fakereszt
földön áll - égig ér\t
a csend is csak vihart ígér
kell is az - jó is az
a hazugság mind igaz
nem kell már a kereszt
ha nem-mondott mondva lesz
\tItt van már
\ta tavasz
\tpont az pont az
ami kell nekünk és a vér
ha lenne mit - megvédeném
ellenem vagy ellened
kiállni nem lehet
hát útra fel vagy útra még
tudjuk: a kezdet a vég
banális frázisok
a melegben fázni fogsz
\tItt van már
\ta tavasz
\tpont az pont az
ami kell…
Ha csinálnám - nem szabad
ledönteni a falat
lelakatolom magam
az ébredés nem ma van
a hazugság mindig az
kell is az - jó is az
ki földön áll - égig ér
mondva lesz és jót ígér
\tItt van már
\ta tavasz
\tpont az pont az
ami kell…

Oké, te biztos jobban értesz hozzá. Irodalmon tanultuk

Kérdésre a válasz
--------------------------
Mert lehetett volna más
mint egy ócska kis kirándulás
ami felvisz a magasba
\tés elejt
Mert gondoltam arra is
hogy élvezném akkor is
ha egy szobában lesz és
\treggelre elfelejt
Talán a tévé is jó
vagy egy megkopott aktfotó
csak egy pillanat volt, én
\tbármit elhiszek
Mert akkor és ott - az más
csak egy kis lelkiismeretfurdalás
aztán az érzés azt súgta:
\tmindezt minek
\tNeki írtam a szót
\taz illúziórombolót
\tegy év tegnap egy kurta éjszaka volt
Egy újabb nap ellene
egy másik tánc kellene
egy ölelés, egy csók
\tde nem vele
A távolból visszaint
megváltoztak vágyaink
hatásvadász daloknak már
\tnincs helye
\tNeki írtam a szót
\taz illúziórombolót
\tegy év tegnap egy kurta éjszaka volt
\tNeki írtam a dalt
\tmert kicsit megvigasztalt
\tegy év tegnap egy furcsa éjszaka volt

Ötödik kétsoros
Ha meghalok - halott leszek
ha beledöglök - halhatatlan

(vevának ok, bocs Ákos...)

ok :)

Almanach stílus.
Ezt gyakorlatilag a szentimentalizmusba fúló parnasszista költészetre használták azok, akik nem tólzottan értékelék a stílust nagyra. Tehát, amennyiben nem tetszik neked ez a stílus, nevezheted annak.

Mééég! :)

Elfelejted
-----------------
\t\t\tM. M.-nak, A. K.-nak
Lámpák felgyulladnak
arcok bevillannak
képek - milyen szépek
nézlek nézlek téged
Fényben ég a tested
de holnap elfelejted
milyen szép volt a tükörben
arcok összetörnek
Ha nem vagy benn a körben
fénytükörben - összetörnek
az arcok a testek
kialszik a fény - elfelejted
\telfelejted\telfelejted
Nézők hazamennek
székek összedőlnek
a ráncok elsimulnak
arcok összefolynak
Holnap nem ismersz meg
testem elfelejted
nincs lámpa - nincs ének
vége a zenének
\telfelejted\telfelejted

Óriás és törpe
----------------------------
\t\t\t\tKingához
Nőj az égig, sikolts össze a néma fellegekkel
csapd arcul a Napot, tipord el a szelet
fésülködj meg a tájjal, gyűjtsd az esővizet
hasítsd ketté a Holdat, törd össze az őszt,
a telet!
Sikkaszd el a tengert, a tavat, a folyót
hordd el a Himaláját és a dombokat
nyeld le a sivatagok minden homokját
Legyél az óriás s én a törpe, és szabadon szálljon
a gondolat!
Simogasd meg a testem, emelj arcod elé
tátsd ki a szádat, hogy legyek tiéd egészen
vagy ülj le a fűbe, tedd kezed kezembe
és boruljon ránk nehézkesen, törpe fényeivel
az éjjel!

mityo. oké, akkor igen :)

veva. kösz, láttam épp.
most vmiért nem tudom visszaigazolni (mást se, ha rákattintok egy névre, egyszerűen lefagy a prg. :(

Marci-láthatatlan, de kispiros

mentem ápolni esztafaszt hellllao

220>> pontosan

nem is tudom elhozni, mer a hülye először is áramot vezetett a meggyfába a madarak ellen aszt elkezdett esni a eső és megbaszta ŐT a áram, ja... aztán másnap meg szülinapos tortáján taláát egy legyet lefújta Chemotoxszal és utána ő evett belőle a legtöbbet úgyhogy még rosszabbul lett
na maj jövő héten
addig éljünk túl
SZIIIJA!