hétköznap volt tegnap is,
méghozzá hosszú, mert éjfélig
tartott,
és hétköznap tegnapelőtt,
és azelőtt is,
és ma is hétköznap,
és holnap is az lesz még,
és aztán szombat lesz és vasárnap,
de én csak a végtelen
hétköznapokat látom,
meg a végtelen egyformaságot,
meg a fáradtságot,
meg hogy vásárolni kell,
meg hogy főzni valamit vacsorára,
vagy legalább összeütni egy
rántottát,
és annyira hétköznapi minden,
olyan normális, és egyforma,
hogy még rímek sincsenek, a versekben
sem,
csak a monoton szöveg,
csak a hétköznapi norma