Bocsánat, igazatok van, illetve ezzel vitába
szállnék: "egyéb szerzők
kismértékben sem fikáznak
óriási arccal másokat".
Amúgy tényleg akartam építő
kritikát írni, és nem fikázni
akartam, de egyszerűen képtelen voltam,
ugyanis szerintem a kritika kiindulópontja is
hiányzik.
Azért megpróbálom: Olyasmit akartam
írni, hogy nem baj, ha egy vers
tökéletesen értelmetlen (erre rengeteg
példa van a jó versek között is),
de akkor legyen dallama, ritmusa, ríme. Az
idézett (átírt) Heltai vers is kb.
ilyen: szóval sok értelme nincs, de jól
hangzik (persze az eredetire gondolok). Az sem baj, ha
a vers szerkezete agyon van tördelve, ha épp
ezzel fejez ki valamit (pl. Archaikus
Apolló-torzó). Az sem baj, ha nincs, vagy
megfejthetetlen a szerkezete, ha a mondatok
egyébként értelmesek (pl. Weöres
vizuális költemények; már
ahol).
De nekem innen minden hiányzott, a vers
érzelem nélküli, de az érzelem
hiánya sincs megmagyarázva. Nekem ez nem
szép és nem csúnya, nem
"zenél", nem "lüktet",
nincs benne energia, nincs benne félelem,
szorongás, nem kelt vizuális ingereket sem.
Hát nektek mit mond?