Vers mindenkinek

Uhhhh, jó a DJ Bobóta nagyooooooon!!!!!!!

BóÓBITA RULEZ!!!!
Küldd át lécci mélbe a baden-wurttemberger@gmx.de -re!

A humorom?
Időnként fanyaros,
esetleg fapados.
S ha éppen fekete,
nem ízlik a kefe se.
Nincsen mindig szivárvány,
s vicsorgós a királylány
ha lábára taposnak,
s bár a földet laposnak
gondolták egykoron,
és mesterfokon űzték
ki a gonoszt, s fűzték
vérdíjas kiáltványba nevét;
kevés bírta ki hevét
a máglyának, s lángjának
nyelvei nyaldosták szervei
elegyét! Huhh! Hogy mik adják
versem velejét!?
S ha humorból feketét
már nem is kérnél tőlem,
s egy felhő sem takarja
a Napot, s fakardja sem
támad rám a légből
semmi irigyének, dalom is
lesz egyszer még vígének.

na akkor már:
GYŐREI ZSOLT - SCHLACHTOVSZKY CSABA
Tizenkét éven felülieknek csak szülői felügyelet mellett
--------------------------------------------------------------------------
Bóbita, Bóbita playback,
Agg rocker nevenapja,
Vastaps és közös ének -
Miért keverik le? Ne hagyja!
Bóbita, Bóbita action,
Szétlőnek, kiherélnek,
Hullik a hulla, de sag schon,
Hős meg a hős csaja élnek.
Bóbita, Bóbita roll-on,
Bőven elég heti egyszer,
Nem lukad ettől az ózon,
Száz pasi orra letesztel.
Bóbita, Bóbita talk show
Botrányhős-kerekasztal.
Nyögdös a mostoha sorsról
Széplelkű pederaszta.
Bóbita, Bóbita late night
Bujdos az ujja ölében.
Nyíl a csipája ha éjtájt,
Cuppog a tejsürü lében.
HAVASI ATTILA
Negyven törmedék
31
---
Néma hattyúk intenzíven
tempóznak a hideg vízben,
egyik se szánt, se nem arat,
mégis a felszínen marad,
bakke, éván, evoé.
Bort iszom én, nem pálinkát,
kedvelem Erdélyit, Sinkát,
ha dolgozni nincsen kedvem,
olvasok a kiskertemben,
bakke, éván, evoé.
Hull a szilva le a földre,
ott is marad összetörve,
kár, mert így csak rohad, romlik,
az én szívemhez hasonlít,
bakke. éván, evoé.

ugyi? nekem a kortársak közül az egyik favoritom

tényleg jó ;) ))))

ez egy ötlettelen parafrázis. nem jó!
a Születésnapomra-reminizenciák közül Tóth Krisztina: Porhó c. műve olyan, h tényleg jó!
TÓTH KRISZTINA
PORHÓ
Harminckettõ hogy telhetett?
Hogy múltak el napok, hetek?
Letelt,
s hitelt
nemigen ad már a jelen.
Nem voltam benne még jelen,
úgy múlt
a múlt,
annyi idõ, hogy szinte sok.
De ért már más is, mint e sokk:
hold is,
nap is
pólyálta hûlõ életem,
s amit nem tettem, tervezem
e lét
felét
leélve: õrzöm arcomat,
s eleddig nem zuhant sokat
csecsem
becse,
sõt, egy bocsom is van (de szép!),
beszélni is kezd majd ez év
telén
talán,
de hogy mi történt, mire volt jó
harminckét éven át e porhó,
havam,
hevem
hová gomolygott nyomtalan,
és ugyan hol, ha nyoma van,
szivek,
szavak
mélyén mi ülepszik, mi lesz,
így fog eltelni, élni ez?
Vagy túl
a túl
bonyolult léten, túl ezen
egyszercsak majd megérkezem
s ittlétemet
átlátom ott?!
(In: Tóth Krisztina: Porhó. Új és válogatott versek. Magvetõ, 2001.)

Éva, te vagy a legjobb vers-zsoké!!!!

Szőcs Géza
Születésnapomra
K. F.-nak
Ma 32 lettem én is.
És mennyi van még hátra?
beleolvad a számítás
a sűrű ejszakába
Isten a van s a nincs között
s a gumiban is létezik.
Forgolódik a gumibot,
álmában rám emlékezik:
a gumibot is aluszik
s a társadalmi tudat is:
máma már nem hasad tovább.
Hibátlan rímekben ragyog
e versnek belső, égi mása.
Az éjszakában megbúvik
az erkölcs napfogyatkozása
Szemedbe fű nő, kedvesem,
árnyék vetül reája:
látásodban a félsz füve
és geometriája.
A napfogyatkozás sötét
ernyővel földet ér.
De ébred
a mértankönyvben
egy másik féle tér:
szabadabb távlatú
és igaz mértanú
amelyben van tavasz
és nincs vértanú.
* Hét éve így beszéltem én:
LEVELEM NE CENZURÁZZA BÖRTÖNŐR
S A FAL SE LEGYEN NAGYON-NAGYON TÖMÖR
ÉS NYÍLJON AZ ESEMÉNYEK S DOLGOK KÖZÖTT ANNYI RÉS
AMENNYIN ÁTFÉRHET ÉPP A KÉZ S A KÉS.
S úgy öt-hat éve
nem estem el én
a harc mezején
nem folyt az ifjúi vér ki szívembül
De aki akkor szeretett
azóta már
már nem szeret
s levelem cenzúrázza börtönőr
s a fal is áll s nagyon-nagyon tömör
s nincsen az események között annyi rés
amennyiben átférne még a kéz
s a kés de egyszer csak
lehull a fal
kövével és
tégláival
s egy távcsövet
találnak ott
s egy sűrűn gépelt
űrlapot:
Űrlap
Nemzetisége:
Csángó-egyiptomi
és részben Volga-német.
Anyám kopt volt
az apám csángó.
Hova szeretne kivándorolni:
Mondanám - ha most itt közhellyel élhetek -
mondjuk a jövőbe mennék;
vagy élnék a múltban;
s ha lehetne,
a jelenbe is szeretnék.
De nem az számít, mikor és hol és mennyit -
Mit követett el ELLENÜNK:
Orwell szavával: elmebűnt.
Állampolgársága:
Az volt a hazám, ahogyan éltem -
Haza a magasban
s a mélyben.
Szabadság nyelvtana,
szabadság levegője!
ki ilyen levegőt szív,
nem tud aludni többé
se nélküle, se tőle,
virrasztva él,
álmat-
lanul
és célba lő
s nyelvtant
tanul
vagy éppen az eget kémleli,
az árnyékból kifejlő
hatalmas csillag-mondatot
mely egyszer - érzi - fejlő.
Azokhoz szól
akik remélnek
s hisznek a költő
ének-
ének.
1985. augusztus 21.

Ó, milyen nagyok
ezek a kalapok!
Ha egyet erősen
a fejemre rakok,
elsötétül minden
- semmit nem látok!

Sötét város, Komor város
a falai pernye, s hamu
lelkemnek ege beborult
Bezárom a kaput.
Jönnek sötét alkonyon,
S elvisznek a nagyok.
De nem számoltak azzal, hogy
Én már nem Én vagyok...

ok :)

az ablakon a cseppek
cikkcakkban vettetnek
arrébb, mint üres
kottásfüzet
le nem írt hangjai
kifigyelt rétegek
kapirgálunk meleg
szívvel, s mit találunk
melódiák gyűlöletében
hagyjuk magára.

Blodi! Hol a versed?!?
-----------------------------
az utcán a hangok
halkabbra vettetnek
a helynek csend kell
az utcának pláne
nekünk meg hyper nagykabát
öt plusz harisnya
padlószőnyeg
miegymás
melódiák bűvöletében
töltjük meg víg lépéseinkkel
az éjszakát

Felhőszidő
Ess eső, ess!
Könnyeim nevesd
ki, hisz jártányi
erőm sem volna,
ha ennyi könnyem hullna.
Csúfolódsz velem!
Látom, te a barátom
biztos nem lehetsz,
mert kinevetsz
- fricskát nyomva orromra;
elázok, s ha megfázok,
mert az idő goromba
- kényszerből megteázok.
2004-09-23

(Köszönet Zsolt!:) )

Elkészülök én is
Felhőre hívogat a vásár
Remény veszti el
Fáját
Szeszélyét
Kiskutyáját
Így élek én is
Megkergülve készen
Vásárra vitt bőrrel
Elázott bőrrel
Reményvesztve
Néha kutyafáját kiáltva...

16691 - kösz

Baráti hangokba
kapaszkodnék,
ha nem volnék büszke,
könyörögnék:
csak egy ölelésért,
egy odabújásért,
halk könnyletörlésért,
kis megnyugtatásért,
vigasztaló szóért,
homlokomra csókért
- ha mernék…

A vége inkább ez:
Bánatos billentyűkből betűkönnyek potyognak,
gondolatok a lelkemben egyre szomorodnak.
Pedig lehet, hogy semmi… cssss! Nyugi, nyugi!
Megeshet, hogy kicsit, csak elromlott valami!

Árnyas évszakok
Már Ősz van?
Bár nem peregnek
még elém a falevelek,
de érzem a hideget.
Bentről is az liheg
borzongó nyakamba,
s kedvem is elissza,
majd sós esőkönnyként
köpi rám vissza.
Pedig a Tél
messze van még – talán,
de lehet, hogy beborít
egy nem várt éjszakán.
Örök Tél?
S ha örökre Tél marad?
A fagyott föld fölébed ragad;
soha, senki nem ölel már,
s nem talál - csak a halál.
Jő Tavasz?
Talán mégis kivirul
és víg Tavasz jő.
De nevem fölött vajon
lesz-e még felhő?
S kell-e majd ernyő
könnyem záporának,
s jön-e majd új, ki velem
ámult kikeletet ünnepel,
s ízét élvezi jövő borának?
Köszön-e még Nyár rám?
Hátam még melengeti
az alig elmúlt nyár,
de a következő…
az talán még megvár?
---------
Bánatos billentyűimből betűkönnyek potyognak,
gondolatok a lelkemben egyre szomorodnak.

Géniuszok partján ülök
árván
Világom megértő mosolyát
várván
Hallgatom halkan szóló
szavam
Mímelem olcsó érzelmeim
ha van...

KARAFIÁTH ORSOLYA
VIGYÁZZ RÁ, FÖLD, ÓVJÁTOK, ISTENEK
A rossz törvények működésbe léptek.
A félelmet elrendezem magamban.
Nyilván a front. A hirtelen meleg.
Váratlan romlás. Helyrehozhatatlan.
Példákat persze könnyedén találok.
Jót, rosszat - mindegy is talán. Neki.
Erőm, mert volt... most a duplája kell.
Engem lehet, hogy nem kell félteni.
De ő? Benne nem volt erő soha.
Ebben az egyben nem tévedhetek.
Rá eztán is mindig figyelni kell.
Vigyázz rá, föld. Óvjátok, istenek.
Ne lássa át, miképp hagyott magamra.
Ne tudja meg, hogy közben mennyit ért.
Felejtse el, hogyan laktunk mi együtt:
Az őszt, s a tél rohadtabbik felét.
Legyen munkája; menjen stúdióba;
találjon rá, akit majd megszeret;
és végre egyszer nyerjen már csocsó ban...
Vigyázz rá, föld, óvjátok, istenek.
Ne sejtse meg, e sok jó honnan kél,
Csak egyszer-egyszer jussak még eszébe.
Ha másról nem is -
- de inkább mégse.
Őszülni kezdett. Álljon jól neki.
A többi törvényt én bevállalom.
Öregszem ám, mióta nem szeret.
Nyár jön. "Lehull rólam az oltalom."

áá..filléres áru :)

drága vagy.. :)

:( én azér kedvellek (:)

nem..

Huhh! :( Szia Morka!
Úgy látom te sem vagy sokkal virágosabb (világosabb) hangulatban, mint én!

Már nem szeretnek..
rég elém raktad a kezedet..
nem érzed a hideget?

Már Ősz van?
Bár nem peregnek
még elém a falevelek,
de érzem a hideget.
Bentről is az liheg
borzongó nyakamba,
s kedvem is elissza,
majd sós esőkönnyként
köpi rám vissza.
Pedig a Tél
messze van még – talán,
de lehet, hogy beborít
egy nem várt éjszakán.