integető tánclépések
mozdult a türelem,
a kéjtől varázsolt mimika
kezével a groteszk őszinteség
remegő pillantást vet
a zene olykor felsejlik
ó azok a csodálatos évek
mint az integető tánclépések
hazug ajkán fennhéjázó mosoly
könnyes ízű fáradt muzsika
testével tapadó önkívület,
mámoros eltorzult művészet
beszédes szavak
előkerült régi képek
mint az integető tánclépések
belül földre rogyott a csend
átalakult tudat
csorgó, néma sikoly
abszolut mozdulat
csak egy művész a szerepéért
önmaga vágyát rajzoló
részeg
mint az integető tánclépések
a test formálta kendőzetlen
valóság
indulat, erotika, közöny,
szépség
hangos, jajgató félelem
szánakozva érzelem
modern szexus, színpadi látképek
mint az integető tánclépések
......................................
fáradtan torpanok
szavakba roskadok
arcom reszkető
a kéj izmos párnája,
a vágy kielégült párája
mi vagyok én?
játékszer,
a szóval, tettel.
Lobban a rím,
életúnt kín,
csonkig ég a gyertya,
mert testem vánszorogna.
izzadok a kemény levedben
látom a tüzet szemedben
mert halni kész a líra
nézek felkelő napra
sugárzik a gyönyör
de köd van
halkan szuszogok
szóra mozdulok
szemem sejtető
nem igaz, hogy halni készül a szerelem
nem igaz, hogy ennyi a kegyelem
üresen tátongó lelkem
tekint feléd
üresen feszengő testem,
kész, a tiéd
Ennyi?
játékos bűnbeesés?
de miért tiltott a gyümölcs
ha túlérett a földön?
És miért hajt a vágy,
ha elrohad minden?
Játszunk!
Tépjünk le mindent!
Adjuk át az álomnak!
Adjuk a valónak!
Ördögűzte vűgy, kergesd az
éjszaka
puritán csendjét!
Érezd!
Tapintsd!
Mutasd!
Szoríts!
Engedd, hogy elvakítson!
de köd van
by tilla