ez ugyan próza, de beírom ide is, mert sztem
naon jól sikerült!
Milk and Toast and Honey
Éjszaka van, a holdsugár becsillan a
redőny lyukain. Írok valamit a
klaviatúrán és közben megy a
winampomon ezerrel az ezernyi mp3. A playlist
egyszercsak elért a Roxette Milk and toast and
honey című dalához, és hirtelen
elszelelt figyelmem írnivalóm
témájáról. A dallam hallatán
elém villantak képek
négynegyedenként váltván
egymást, majd egyre gyorsabban,
mozgóképként élt előttem a
múlt.
Megelevenedtek azok a percek, amikor
Bietigheim-Bissingenben sétálva hallottam
ezt a dalt a rádión. Hallottam már
ezerszer ezernyi helyen, mégis, azóta
mindig, mikor meghallom ezt a dalt, megjelenik
előttem a késő őszi falevelek
kavargása a Stuttgarter Straßén, ahol
róttam utamat hihetetlen
örömérzettel telítve, szabadon
szárnyalva a könnyed vasárnapi
szellő szárnyán a Deutsche Bank
és a Viadukt között. És az is
eszembe jutott, ahogy hallgattam ezt a dalt
hónapokkal később a piros hetesen is a
Ferenciek terénél, és akkor is eszembe
jutottak ezek a képsorok, és úgy
érzem, immár bármikor hallom ezt a
dalt, mindig az az őszi délután jut
eszembe, és azt az érzést érzem,
mit éreztem akkor kaptatva a Steigén a
Viadukt mellett.
2004. szeptember 19., Budapest