elnézést a többiektől,
szóljatok rám, ha unjátok, csak annyit
követelte a kritikát, gondoltam, írok
olat.
Szóval:
1. melyik villan a szembe, a messziség vagy a
közelség? és a másik
micsinál? Mindkettő villan a szembe.
Ezt sajnos ezen a ki****ott magyar nyelven nem lehet
így megfogalmazni. *A költő ír az
író. Ilyen nincs.
Ami a mondanivalót illeti, annak
mélységeibe nem hatolnék bele -
egészen sekélyes dolgokról is
születtek már jó versek. De arra
azért kíváncsi lennék, mitől
metonímia ez.
2. miért messziség és nem
messzeség? Mert ez így szebb. Nem annyira
elcsépelt forma.
Szóval attól lesz költői, hogy
kevéssé használatos?
Függetlenül attól, hogy milyen
hatást kelt, mire asszociál belőle az
olvasó? (Amilyen rosszindulatú vagyok,
én elgépelésre asszociálok.)
Még kevésbé elcsépelt lenne, ha
mondjuk a meszesség szót
használnád, esetleg az
empiriokriticizmust.
3. miért így vannak tördelve a sorok?
Költői szabadság.
Ezen az alapon a szavak közepén is
tördelhetnéd
4. döcög az egész, ezt nem tudom
konkrétan kimutatni, de nyögvenyelős
és nincsen neki ritmusa A hirtelen
előtörő emóciók sem
ritmikusan törnek elő, hanem teljesen
kiszámíthatatlanul, váratlanul.
Ez bizony így van. Az ilyesmit hívják
érzelemkitörésnek (növöget
már a magyar szókészleted?). Versnek
azt hívják, amikor ezt (vagy mást)
FORMÁBA önti a költő.
5. erőltetett a "könnyektől
átitatott" szerkezet, az "a
szembe"
olyan az egész, mint egy nyersfordítás
Miért lenne erőltetett? Ha egyszer valami
könnyekkel átitatott, akkor könnyekkel
átitatott. Ha meg nem, akkor nem.
Például azért is erőltetett, mert
az ember magától azt mondja (írja)
könnyekKEL átitatott.
u.i.: 16920 én már hatodik
általánosban sem hittem el a
tanároknak, hogy "direkt rontottam el, hogy
lássam, figyeltek-e". és azóta
sokkkal cinikusabb lettem.