Vers mindenkinek

35395:
Jaj, adj már anyádnak
Ödipuszit, Kedves,
mielőtt a kegyetlen
Idő elragad!
Ismersz rajtam mindent,
mi száraz, mi nedves,
ne fogjad hát vissza
szégyenkezve magad!
A mi szerelmünk kissé
furcsa, speciális.
Ha már Te is őszülsz,
én milyen vagyok?
Nem csak Te vagy sérült,
ilyen már anyád is,
és perverziónak
hívják ezt a nagyok…
Ha titkos egy anya-
gyermek viszony, akkor
van ott más is olyan,
mi „magánügy”, bizony.
Ne zavarjon, fiam,
hogy elért az aggkor,
csak erősebb lehet
ettől e torz viszony!
Kettőnk kapcsolatát
majd az koronázza,
ha meghalok egyszer,
de a viszony marad.
Hozzám bújhatsz úgy is,
- igaz, kissé fázva.
Nekrofiam! Érted
hűlt szívem megszakad!
Bocsi!

ANYAI SZERELEM
Amint az idő maradandó őszületet
Foltoz a fejemre,
És felfedezem a múlandóságot, mely egyre
Mélyülő őrületként elmémre feszül,
Ezen elme homályából felszínre lebben egy
Jól ismert arc,
Kihez meleg védelmező ölelés, puha leheletnyi csók,
Lélekbecéző érintés tartozik.
Más ez a szerelem, más ez a ragaszkodás , amit az idő
- ha enged - oly gyorsan eltemet.
Hát még mielőtt késő lenne, lépj közel hozzá,
Fogd kezét, csókold meg arcát,
Bújj ölelő karjaiba, kettőtök titkaként súgd fülébe:
Szeretlek anya.

35391:
Válaszod, mint
párnámhoz a ciha,
úgy illett versemhez,
kedves Maczika!
Sört igyak, vagy vizet?
A sok gond felőröl!
De eszembe jutott
egy kis vers a sörről!
Sör
Ittam én már hideg sört,
és ittam én már meleget,
ittam barnát, világosat,
- de nem ittam eleget...
Sört, ha látok, elfelejtem
azt, hogy hova indultam,
- érdekes, a vízzel nincs így.
Abban majdnem megfúltam...
Evés helyett jobb a jó sör.
Mozi, színház - nincs sehol.
Muzsika? Egy túrót. Szebb,
ha üveg száján szél dalol!
Buborék-had hogyha zizeg...
Rúzsos ajkon halk büfi...
- Ki a marha inna vizet?
A hideg sör! Az döfi!
Csúnya nő, kezében üveg -
ilyet nem láthattál soha!
Hiszen szépít, fiatalít -
sör a legjobb kozmetika!
És ha hiszed, vagy akár nem,
sör a legjobb befektetés!
- Üvegeket visszaviszed,
pénzed is lesz, nem is kevés!
Na, és végül, még egy jópont,
amit a jó sörnek adok:
- Kiváló szer akkor, hogyha
éppen nagyon szomjas vagyok!

35392: Jó lenne, ha nekünk is írnál egyet!

Írtam én már
jó pár verset,
volt szomorú,
meg volt kedves.
Írtam hosszút,
rövidet is, értelmeset
meg gagyit is.
Az egyik tetszett,
a másik nem.
de semmiképp
el nem vettem.
Írtam magamnak,
írtam másnak,
kisleánynak,
nagyleánynak,
szerelmemnek,
barátnőmnek,
mindenféle ismerősnek.
Hogyha bánatom volt,
akkor azért,
Ha örömömöm volt
meg mindenképp.
Most hogy -e helyet
megtaláltam,
e kis verset
febrikáltam.

35390:
vízöntő vagy Gyurcsi
nem is akármilyen
az orrod se turcsi
normális az ilyen
csak arra vigyázzál
sok vízkíméléstől
gyakran el ne ázzál
öntözött gégéstől
ezt kívánja neked
koránkelt Tévelygő
ha eleget iszik
bizony nem tévelyg ő
[örül]

Ma felköszöntöttek, mint vízöntőt. Erre esett ki belőlem egy kis ujjgyakorlat:
Én vízöntő vagyok? Talán.
Bár a víz csak végigcsorog
lyukas tetejű szobám falán…
Jó oldószer – ez nagy dolog,
tisztít, mos, vagy hajót cipel,
párolg, csapódik, körforog,
nem pótolható semmivel,
- csak inni ne kéne, Istenem!
Nézzetek nekem ennyit el!
Amíg más folyadék is terem,
és van pénzem, vagy akad hitel,
mást iszom! legyen lőre vagy ecet,
semmi nem szegi kedvemet,
szomjan nem bírom, vagy csak alig! Ám,
ha akad benne némi maligán,
türelmem is nagyobb! Birkaként
viselem el a szomjú kínt,
és legyen bár zaj, ricsaj,
ha dugópukkanást hallok megint,
hát nem lehet már semmi baj!
Söröntő? Boröntő? Mi legyek?
Egeret vajúdtak a hegyek.
Ne tekintsd műnek „versemet”!
Ars poeticának még jó lehet…

35386:
:-)))

REJTÖZKÖDŐ SZERELEM
Lopva, lesve, olykor egymáshoz bújva,
Oly más, annyira kedves,
A mosoly mi simogat.
Nem látom, nem hallom,
De érzem miként dobban,
Lüktet a szív a bőr alatt.
Csak egy pillanat, még egy perc,
Hajtsd vissza fejed,
Karom óvón ölelé testedet.
Megérte, titkon
Lopni, lesni,
A bennük rejtőző szerelmet.

35386:
ez a vers a tiéd
ne is add senkinek
reggel kel valaki
ő az enyém lehet
[derül]

ez a vers az enyém
nem adom senkinek
néha kell valami
ami enyém is lehet
:D

LIDÉRZET
Tüdőmre ült barátom
(mert barátom már,
tudatom hangosan beszélő fele,
pánikrohamom egyike,)
s kérdezé megnyomva gyomrom is:
Szomjazol?
És rekeszizom görcsét nehezen oldva,
oxigént kapkodtam apró falatokba.
Pórusaim kitágulva bőrömön át
nyeltem a lét elemét,
arcomat nyomva
az éj párás csillagába
merve a hűst lázas félelmemre-
nyugodtam a hajnalderengésre,
és álomködre feszült a napraremény

Lapp lőwyáda
Lappföldön a rokon
Rént tenyészt nem kecskét,
Fürdőházban dugja
A pucér menyecskét.

Egy kis előzetes a holnapi naphoz: (Vessetek a mókusok elé.:D :D :D )
szivecske Nem nagyon csípem a Valentin napot,
szivecske Idegen ünnep; mit a magyar úgy kapott,
szivecske Bevallottan a virágárus lobbitól,
szivecske Érdekből importálták és nem hobbiból.
szivecske Ám, ha róla tudomást nem vehetek;
szivecske Mintha nem létezne: úgy nem tehetek
szivecske Beletörődöm; itt van: nesztek!
szivecske A szivemet adom Nektek................:D :P

AZ ÚT VÉGE FELÉ
Éltes korunk ellenére, csöndes magányunkba
Még meghúzódott a szegénység.
És eme sötét középkori bélyeg
Bele ívódott nemzetünk lelkébe, mint a keresztség.
Sokáig várta az ember, kinek félelmét
S reményét nem törheté meg semmi,
Hogy várj, még ne add fel,
Hiszen jön egy szebb világ, s lenni
Nem lesz már kín és gyötrődés.
Félelmeim áthatolhatatlan homályba vesznek,
És éjszakánként nem
Riadt űzött vadként ébrednek, hiszen
Tompa érzékeim, már öregségem
Előjeleiként közelednek felém,
Megindítva az enyészet lassú, de ismert
Rítusát, mely mély barázdaként
Arcomra ül és pert
Indít agyam élni akarása ellen.
De tudom, még ha gyarló lelkem
Ellene is van,
Hogy mielőtt útra kelek mélységes
Nyugalom száll rám s abban
Az időben megismerek valami addig
Félelmet keltő őrjítő köd mögötti
Állandóságot, és újra,
Még ha rideg merevségével eltakar az anyaföld,
De újra ember leszek.

Ötvenesek
Ilyen a mi korosztályunk!
Foga már csak alig,
szódásalja-szemüveggel
lát csak el a falig,
nincs munkája, vagy csak ócska,
nincs is bejelentve,
ha elindul, azt se tudja,
botját hova tette,
fél, ha becsenget a postás,
barátja már nincsen,
lentről felnéz ablakába,
s nincs, akinek intsen,…
Ilyen a mi korosztályunk!
Kemény, mint a gránit,
együtt félti a szüleit
és az unokáit.
Tapasztalat? Mint a tenger!
Munkáját is bírja,
nem tűri, hogy bárki abból
könnyedén leírja,
volt katona - ő még ingyen,
- s rajta meg is látod,
ha bajban vagy, ő még lehet
önzetlen barátod…
Ilyen a mi korosztályunk!
Szegény is meg gazdag,
akit egyszer megdicsérnek,
máskor jól lebasznak,
kinek ráncos – sima bőrét
szél és nap cserzette,
ő, ki kenyerének javát
- kemény volt? – megette,
volt, ki eltört, volt, ki hajlott,
vagy állt, mint a szikla,
volt, aki nem, vagy csak alig,
vagy könnyedén bírta…
Annyifélék vagyunk, ahány-
féle is az ember.
Bennünk ott van egész korunk
- mint csepben a tenger.
2008. január 7.

SIRALOM A SZÓHOZ
Lám, le kell tennem pennám – a tőrt, a kést.
Elkopott hegye sérti a préselt papírzizegést.
Elbujdokolni volna jó, gondolatomba’
Kiállnék a sötét éjbe, üvölteném bánatom a holdra.
Más értékét már nem látom a szónak,
Lett megkínzott szenvedése agymosó szónoklatoknak,
Dallamát, ékes mondatfürtjeit gyalázva,
Hordozzák egyperces sikertörténeteik parolázva,
Pusztítva a szent és sérthetetlen nyelvet
Mit eleink, s az irodalom teremtetett meg.

35378: mifene?

Ó, a szex csak olyan
kötelező szólam
néha,
annak szája járja,
aki végül másra
léha.
(ez meg afféle csujjogató, vagy mifene!)

35376: [derül]

35375: [döbbenetes fergeteges szexmániás férfisereg, én nem kesereg/rí, ír...]
baszk, arab,
baszk/i/rgiz
kurd volt a rab
ír lett

35362: - Kedves Veva! Ugye még ez sem volt? Vagy igen? Bizonytalan vagyok.
Próba lőwiáda
HALSZAGÚ ROKON DÉLEN
Rokon a magyaráb
Fönt a Nílus mentén,
Halász - jókor reggel,
Baszik - estelentén.

35373:
Jólvan-jólvan!
:)
Tegnap valaki nagyon felemésztette a lelkierőmet. Majd visszatöltődöm eccercsak!
Off
(vót)

Ha két végén ég a gyertya; hamarabb elég e?
Rövid lesz az élet: ha kérded megbocsátni elég e!
Ha másra haragszol elég átok az is,
(Előfordulhat: tönkremész magad is)
De magadra haragudni egy életen át,
Ilyet a legöregebb indián sem lát!
Felesleges; mint nyáron a muff.
Uff.

35360: egy kis javítás (hogy érthetőbb legyen)
Nem tudom, hogy önmagamnak
megbocsátani mindent,
egy élet elég-e?

35324: atomkorban
örömteli iramban
visszfejlődő patakban
az utolsó pisztráng kúszna
fölfelé,
minden oknélkül

35363:
Haragom gyakran
önmagam ellen szól,
de lám időnként,
még ezt sem teszem jól.

35367: [derül]

(bocs az elveszett "t"-ért :) )

35365:
Ez egy fennkölt kultúrtopik kérem!
Íly csúnya szót nem írtak it régen,
Ha tőled majd sok ilyet hallottunk,
Nem leszel ám meggyászolt halottunk,
Ha nagysoká bevégzed.
Megbocsátni; kevés lesz egy élet!...........:D :D :D