Vers mindenkinek

35305:
nem értem
az üzenetét,
megyek most,
de szép,
szia

útszélén heverő
Elszakadt csomagom lobban a sétány
szélén elhelyezett szemeteskosárban
Vadnyúl fut helyben a rögök között
alatta szállnak a rétek a mában
Helyiérdekű pajtás pózol borotválkozó tükre előtt
Sapkáján rózsa serdül
Tell Vilmos elnézte belelőtt
Úgy...hagyom
Harmadik szememben szálka száll
a Halál majd lenyírja sallangjaim
jön a jóöreg és elkaszál
A sétány üres
pad hever lángoló kosár alél
valaki távol
nyírja a füzest
egy alvó kisgyerek álmodni tér

NÉGYSOROSAK
Mire felnő a kis lurkó,
elolvad a sapka,
hova lesz a sok eszkimó,
jegesmedve, fóka?
Disznó kanca rázza farát,
de nem akar dugni,
káromkodik a csődörös,
aztán hagyja futni.
Igád te vetted nyakadba
most mégis panaszkodol?
Sok a cefre a hasadba’
régi szájvíz rá, Odol.
Az, hogy szürke a felhőzet,
nem is olyan nagy baj,
az a kérdés, hogy lelkicéd
galamb-e vagy karvaly?
És mit mond a nézősereg,
mind, ki neked szurkol?
Kaland vót ez vagy miegyéb,?
Karvaly tubit burkol.

azuniverzumnak
ezen spontán
pontján
megpördülök magamba
körbenézek
hogy halad ma
az ég a csillagokkal
benépesedett képen
jé... hát ezt meg sose reméltem
titok az egy
bár fedetlen
szavakkal nem igazán,
de tudható
meghalok is, meg nem is
de nem vagyok hegylakó

"yó, de te más tészta vagy"
mondta ő
kérdeztem, milyen tészta vagyok?
aztán végül kisült, hogy semmilyen
azt mondta, "más eset"
én futottam, más esett
van olyan
különbözőségünk szépsége
abban keresendő,
hogy mégis elfogadhatóvá válik
nem csak az én, hanem a másik
is
rímet meg nem kerestem
remélem elfogadtok
így is
rímtelenül(ök)

35298: :*

mindig előlről
hogy érjen a kezdők szerencséje
lehet e tőről
mazsola tádé
frissiben azért élvezetesebb cucc
a som a körte
ha nem hiszed el hogy az ajándék anyádé

út nem látom van-e
egyáltalán, előre tervezett
csillagom ragyog,
betűmre jut ékezet,
nézem mit nem értek,
magamat megint kétségbe vontam,
de van, amit megérzek
és tényleg úgy van
hogy ez mire elég,
ahogy így működöm,
majd kiderül, gitározok,
de nem hordok műköröm,
olvastam, hogy van-e, amit megértek,
hát... most épp nem teszem,
viszont egyszerűen fogalmazok,
azt legalább élvezem

A Tolték ösvény
csámborogtam úttalan utakon
időnek előtte nem Úton jártam
Vala a sötétség, már látszik, a megemelt időspirálban
természetes ellenségeim, hogyan is sarjadzzanak;
a Félelem; tőbbé nem nyelem a mérgem
se mások keserű nyálát
bérem elteszem egyenesen vezetek haza
terelem fehér felhőim nyáját
a Világosság; szemembe nézhet 6 000 000 000 elterjedt ő
csillagok havában kedvesem nyoma ég
világrendszerem sejtelmes, nő
ezekhez képest
mit bölcselmetek álmodni bír
a Hatalom; s mint a barom melyet igába hajt,
csönd van mindenhol, mi hír ?
értem én, éltem én vele, de ne éljen Eduárd ?
felkapott egy Sas lenyalt, majd lenyelt
mondhatom jól kitolt velem, de edukált
akárhogy is
az Öreg kor; csak így pipikéim csipegessetek
csóka ül varjúval kerítéskarón
se múlttal se jövővel ne hitegessetek
látod ki nevet Korán
és látod ki nevet utoljára...
Don Juan
a hercegnő
és a hiányzó marihuána
Utam van ezt írtam
nem is út hanem inkább ösvény
csomagot viszek le nem tehetem
át nem adhatom de nem vagyok fösvény
Molly, jer...elférünk színpadom világot jelent
evezünk jókedvünk telén hűs szellő fújja a lent
eb ura fakó
van itt annyi nap hogy szín jusson csend életemre
van itt annyi ír gyógybalzsam értelemre
sose fogy el
ez az egyetlen esély
nézd amim van nem mutogatom
fehér nyúl után futok a szoftvert adogatom
Neo vagyok
az álványról integetek a képen
telefonom premier plánban libben a légben
...
fh
szal...
...

Zárt szabadság
Örök rab lettem,
önmagam börtönében.
Foglyul ejtettem magam,
s élek lélek-kenyéren.
-o-o-o-
Szorosan karol a karom,
én magam vagyok a birodalom.
A béke és a háború is bennem él,
néha szűkös felettem e fedél.
-o-o-o-
Bármit teszek, magamba zárom,
mag voltam, s nem ért el az élet-álom.
S ha véget ér majd e földi létem,
örömtáncot lejthetek az örök fényen.
http://vevavers.freeblog.hu/archives/2008/01/31/Zart_szabadsag/

A közöny órái ezek
Fércből zászlót von, lobog minduntalan
Nemzet fényei
Árnyéka nem engedi a napot
Ragyogás gyűrűzik
Mint szörny, amelyik kiszabadul börtönéből
És hálátlan lesz
Rózsaszirom kísérte lidérces útját
Ez hát jövő, ez hát a jövő
A múlt fiktív valója
Mint láthatatlan öntudat
Beskálázott tüskéit
Csak jajveszékel idebenn
Ordít, hangját hallatja
De örök némaság
Nincs béke
Haramiák, szabjával tébláboló istenek
Mint hamis proféták
És mögöttes a csend
Mert mögötte vagyunk
Lézengő óriások, csalódott törpék
Szárnyaszegett vad madarak
Ez hát a jövő, ez hát a jövő
De merre mentek darvak?
Merre repültök
Léteznünk kell
Hiteles szavakkal, valósággal
Sorsunk tüzes, lázas álmodás
Viharral lázadó esőcsepp
De miért fárad a múlt?
Miért akad meg olykor a jelen iránya?
Kemény bársonyt hord
Lángol, ég idebenn
Hadd tiporjam el
A félelem parazsát, hadd égessen mindent
Hagyd, az álom célba érjen
És csak játék legyen
Örök játék

35282:
http://youtube.com/watch?v=W3-VZxkmmtI&feature=related
így van jól.

35293:
ha emlékszem, gondolom
a létet
a letakart, poros alkóvokat
hogy hiszel
titkokat,
láttalak
amikor elfogytak a sorok
néztelek, amikor arcod a tükörbe fúródott
ugyanazon az úton
stoppolok.

35292:
por a küszöbön
a szél kint marad
úgy emlékszem
még sosem láttalak
van egy titkod
elteszem neked
és néha azt hiszem
ezzel megvédtelek

szavak buknak át a küszöbön
odakinn ragadt a Nap
rágódom, mikor láttalak
tavon libegő pár
rabok egy csónakban
evezem Veled
lapátra teszem Istent
aztán visszacsorgatom meztelen
merem
merem.

35285: [le a kalappal]
gömbnek tojás
sárga-fehér
pihepuha gondolat
a Jó

címermadarak
dermedten hullasz víz
fehér csoda fekete szegélye pupillám
kár
válladon a súly lebeg
remekremegek

nézem, hogy mások hogyan,
én máshogyan
nézek, hogy mások másért,
én magamért,
nézem, hogy van, akit taposnak,
nem tapsolok
nézem ahogy gépelek
elfogynak a sorok
visz a lábam
az úton, meg ilyenek
épp magabiztosságot keresek
meg pihenek

ehehhehh

35284: van, csak valahogy most nem vagyok itt otthonos : )

35285:
a világból ordítva jön a sár
én meg köteles vagyok bírni
hagyni a simlis
szédelgő karját vállamon nyugodni
de kár

35278:
ez ám a rang
csillaga nyomja a vállam
visszhangos az út ide
a világból ordítva jön a sár
én meg köteles vagyok bírni
hagyni a sismlis
szédelgő karját
vállamon nyugodni

35281: Van még?

35282: Nagyon tetszik mindkettő. Jó, hogy itt vagy, és olvasunk!

a Tolték ösvény
csámborogtam úttalan utakon
időnek előtte nem úton jártam
Vala a sötétség már látszik a megemelt időspirálban
- természetes ellenségeim hogyan is sorjádzzanak -
a Félelem, többé nem nyelem a mérgem
se mások keserű nyálát
bérem elteszem egyenesen vezetek haza
terelem fehér felhőim nyáját
a Világosság, szemembe nézhet az elterjedt 6 000 000 000
csillagok havában kedvesem nyoma
égen ragyogó szikra mirijárd
amihez képest
mit bölcselmetek álmodni bír
a Hatalom, s mint a barom melyet igába hajt
csönd van mindenhol mi hír...?
értem én, éltem én vele ne éljen Eduárd ?
felkapott egy Sas lenyalt majd lenyelt
mondhatom jól kitolt velem de edukált
akárhogy is
az öregkor,
csak úgy pipikéim csipegessetek
csóka ül varjúval kerítéskarón
se múlttal se jövővel ne hitegessetek
látod ki nevet korán
és ki nevet utoljára...
Don Juan
a hercegnő
és a hiányzó marihuána

komolytalan
helytelen
helyemen
felkelek
komoly bajom
eljött
elmúlt
elmegyek
a kanál amivel a levest kavarom
már nem olyan,
nem főz finomat
testemen a létben
van rajtam pár
lenyomat
elfogult vagyok magammal
foglyul estem másnak valaha
egymalomban őrlő időnk
tavasza
eljön majd
szevasz

hecker came
szám űzetésben
lektorált cinizmusom kékszalagavató jéghegy
Pillangó nem kerül börtönszigetre
Dega szemüvege orrnyeregre kaptató délceg
királyfink szennyvízcsatornába nyomorult
kőkerítéseink tövében törhetetlen befőttesüvegében
ott a felmentősereg, bonyolult
semmittevésem mélyén gyémánt keménységű élmény
lábam nyújtózik az óceán fenekén
te meg én
ki űzetve mélyen az adósságból
jogcímnélküli jóhiszemű
júzerek vagyunk a valóságból
klikkelj
szokotthelyszokottidő

vers mindenkinek
a régi téglák közt nincs már több rés
csendesen szuszogva éled az álmod
halk simogatással áld a napsugár
trónoló éneddel sárba tiporsz
ziláló álmok közt lázong az éjjel,
s hosszú listámon békét nem lelek:
viharos cseppekben zendül a harsona,
szelíd kezedbe teszem le fegyverem
(2007. jan 12.)

bezárt a hang
súlya préselte tüdőmet
vízharang az út oda
felettem sárcsoda a világ
míg élem köteles vagyok
állni a sámlin
meg nem szédülhetek
csak ha a/karod...

35260:
zuhanok
isten a jobbomon balról nála is magasabban lebben egy stóla
középen én egy fekete lyukban
pont az i-n
nincs aki megkóstolja
uralkodom
magam vagyok, az űr
behálóznak végtelen párhuzamok
kötegekben hevernek almáriumomban
padlóval összesimulnak
mint költők könyvében oldalak között
rímeket rejtő noteszlapok