Mikor egy lélek megérint, s hangja
elvarázsol
Életed adnád érte, de nincs veled,
hanem máshol.
Óvod, véded. Rá gondolsz, s máris
félted.
Lélekben vele vagy, s két szemét
nézed.
Ragyog-e úgy csillag fenn a tiszta égen,
Mint e szempár, milyet nem láttál
régen.
De most nem boldog, szomorú e tekintet,
S lelke fájón, gondolata múltba
réved.
Te csak hallgatod, nézed, tekintetét
fürkészed.
Mi lehet vajon szomorúság oka ?
Boldog kéne legyen, hisz jött egy unoka.
Rejtély e lélek. Félted, s nem
érted.
Nem boldog e szempár, mert másra
vágyik, s nem rád.
Lelke fájón, múltban keres, jó
és rossz emlékeket.
Nem tetszik a jelen, s élete, mit sors osztott
rá
Ekkor rá döbbensz, nem más, csak
pótszer voltál.
Most már két lélek fáj, s
vágyik boldogságra.
Az élet rövid, de tán még
megtalálja.
Nem ragyog már szempár, homályos a
drága,
Fájni kell a szívnek, ez minden
boldogság ára.