{{{Törölt hozzászólás!}}}
35436:
Kedves Zoltán!
Semmiképpen nem állt szándékomban
rosszat írni arról, akit szeretsz, de
úgy általában, senki
édesanyját, vagy édesanyjához
fűződő viszonyát nem
szeretném kigúnyolni! Biztos vagyok benne,
hogy édesanyádat mindennél jobban
szereted, és hogy ez az érzés
kölcsönös. Én mindössze egy
versről írtam, kicsit kipellengérezve
a módszert, ahogy a kérdést
megragadtad. Egyébként
véleményemet ebből a szempontból
fenntartom, ilyen speciális
megközelítést csak akkor szabad
alkalmazni, ha az a vers folyamán
feloldódik, és az emberben nem maradnak
kétségek.
Te, aki a verset írtad, biztosan
végiggondoltad az egészet, lelkedben a dolog
összeállt, viszont úgy gondolom, hogy
ez nem került ki a versbe maradéktalanul.
Tehát mindent egybevetve: - Nem az
érzésidet kifogásoltam, hanem a verset
magát.
Az, hogy ki tehetséges és ki nem, nem az
én hivatalom eldönteni. Azt azonban biztosan
tudom, hogy hazánk neves költői nem az
IWIW -en publikálnak, és remélem, nem
bántalak meg azzal, hogy Téged - magammal
együtt - amatőrnek, kezdőnek
tartalak, az irodalom "ipari
tanulójának".
Volt szerencsém néhány éve a Dokk
irodalmi portál (
www.dokk.hu
)egyik híres-hirhedt
szolgáltatását magamra húzni, a
"Gyors és Gyilkost". Nos itt a -
már profi - költők a rovat
nevéhez méltóan
köntörfalazás nélkül
megírták, hogy mi volt jó, és mi
rossz a beküldött versekben.
Hihetetlenül bántó és
megalázó volt néhány nyers
kritika, hiszen némelyik versem nagyon
keservesen, lassan készült el, míg
úgy éreztem, hogy tökéletes, az
összes barátom dícsérte, voltak,
akik nem győztek hálálkodni, hogy
milyen jól megírtam az ő
érzéseiket is - és akkor jön egy
nagyképű fazon, és néhány
mondattal elértékteleníti,
lealázza főművemet...
Igen ám, de ezek a költők nem csak
ledorongoltak, de azt is elmondták, hogy mit
kéne másként!
És itt van a különbség
barátaim, és a profik között!
Könnyű volt barátaimat
lenyűgözni, hiszen ők eleve szeretnek
és elfogultak irányomban, és
közülük sokan nem is nagyon olvasnak
verseket. Náluk könnyen lehettem akár
az első.
A Dokk gyilkosai viszont képzett
irodalmárok, akik jóval
tájékozottabbak barátaimnál -
és elfogulatlanok.
Higgadt fejjel aztán később
megfogadtam néhány tanácsot, és
valóban használt a tudatosság a
később írottaknak.
Ja, és letettem arról, hogy valaha is
megjelentessek egy verseskötet... :-(
Hozzá kell tennem, hogy néhány
megjelent kötetet elolvasva, sokszor még
mindig úgy gondolom, hogy én jobban
írok, de erről az illúzióról
nem vagyok hajlandó lemondani!
Összegezve: - Kérlek, hogy a Veled, és
verseddel kapcsolatos irományaimat ne vedd
másnak, mint szándékában egy
építő,
megvalósításában pedig egy
szerencsétlenül felvezetett kritikának
egy másik amatőrtől! Ezt a levelet
pedig vedd bocsámatkérésnek, és
marasztalásnak!
Üdvözlettel
Gyurcsi - Zalán György