Vers mindenkinek

{{{Törölt hozzászólás!}}}
35403:
Kimaradt: - József Attila. Nem Atilla. Az atilla egy kabátféle. Igaz, írt Webber egy ilyet is: József és a színes szélesvásznú álomkabát. Lehet, hogy erre gondoltál?
Gyurcsi

{{{Törölt hozzászólás!}}}
35399:
Kedves Zoltán!
Minden távolabb álljon tőlem, mint az, hogy „csesztesselek”!
Mindössze annyi történt, hogy elolvastam egy verset, és az élmény különféle érzéseket gerjesztett bennem. Nem ez a célja egy versnek?
Ahogy egy-egy látvány, illat, íz vagy dallam mindenkiben más- és más érzést kelt, ez a sorsa akár egy versnek is.
Egy jól megírt vers szerintem mindenkiben közel azonos érzéseket kelt. Én legalábbis azért írok le valamit, mert szeretném egy érzésemet, egy élményemet, bagy akár egy vágyamat megosztani másokkal, és erre praktikusan egy vers meg is felel. Ha ez nem sikerül, akkor valószínűleg elrontottam valamit.
A Te versed disszonanciát keltett bennem. Ha ez volt a célod, akkor ez egy jó vers. Leveledből azonban azt veszem ki, hogy reakciómat Te személyed elleni támadásnak véled. Biztos, hogy ez az én hibám?
Az Anyai szerelem már a címben is riaszt.
Ettől ez még lehetne jó vers, ha az olvasás során ez a rossz ézrés fokozatosan feloldódna, ehhelyett a vers tele van képzavarokkal, bukfencekkel, a magától értetődő dolgok különlegesként való kezelésével, a pátosz kétségbeesett keresésével.
Leveledben József Attila olvasását kéred számon rajtam. Visszafordítom: - Szabad-e József Attila után - különösen, ha őt hivatkozásként használod – anyaverset írni ilyen igénytelenül?
Az én belső sírásomról: - Csak három irományom nézd vissza, itt, ezen a topikon! Melyikből volntad le ezt a következtetést? Én vagyok az, aki már közhelyszámba menő dolgokat kísérel meg közhelyes módszerekkel előrángatni? Melyik versedben lehet legalább utalást találni arra, hogy könnyed vagy és vidám?
Csak a rímre apellálok.
Még egy bökversnek is megkísérlek legalább hozzávetőleges versformát adni. Nem keverem a rímes és a szabadverset. Egyébként egy verstől, amely rímesnek indul, és később folyik át szabadversbe, mindig van egy olyan érzésem, hogy vagy nem képes az illető végigvinni a dolgot, vagy nem túl fontos a számára. Ja, és ha a rímek nagyrésze ragrím, akkor ez már csak a hab a tortán.
Nem hiszem, hogy egy vers megírása feloldana bárkit a helyesírás szabályai alól. A „reményvesztett” szót akkor is egybe kell írni, ha egyébként lemondunk az írásjelek és a nagybetűk használatáról. (Le lehet mondani, valóban, ha az így generál monotonitásnak valódi szerepe van, kétlem viszont, hogy válaszodban ezért alkalmaztad; inkább lustaságot, vagy nemtörődömséget gyanítok a háttérben.)
Nem ártana gondolkodnom – írtad.
Valóban, ez egyre nehezebben megy már, mint ahogy elmém sem tanítható olyan könnyen. Hiába, ebben a korban (és ennyi ivás után) már nem sok barázda „csúfítja” az ember agyvelejét. Talán éppen ezért ragaszkodom Nálad jobban a tradíciókhoz.
Még egyet:
- Kisiskolás koromban voltunk néhányan, akik kedveltük az irodalmat, ennek ellenére – vagy tán éppen ezért – nem mulasztottuk el nagyjaink parodizálását, néha még szinte kicsúfolását sem, és láss csodát: - ezek a remekművek (Walesi bárdok, Toldi, Mama, stb.) semmit sem vesztettek ragyogásukból. Egy remekműről lepattannak a gúny, az élcelődés nyilai. Ja, és az is igaz, hogy egy-egy ilyen csíny segít jobban megérteni, és megjegyezni egy igazi műalkotást, legyen az vers, szobor vagy zene.
Karinthy nem kímélt senkit, se élőt, se holtat.
Kortársai között mégsem nagyon akadt, aki ezért megorrolt volna rá, Vagy ha igen, hát nem mutatta. Ők tudták ugyanis, hogy akinek nincs humora, az egyéb aljasságokra is képes!
További jó alkotást, és sok sikert kívánva maradok tisztelettel
Gyurcsi – Zalán György

{{{Törölt hozzászólás!}}}
35396: tudod érdekes mit irsz
s mig engem birálsz magadban sirsz
remény vesztettnek tűnnek szavaid
ilyen az elme melyet köd borít
látod ez mikor csak rimre apellálsz
s rimeken túl semmit nem látsz
gondolkodni ehhez nem árt
olvass hozzá József Atillát
és görcsös mást csesztetni oldódik
ha a logikát felfedezi
még tanítható elméd.
bocsi