35470: Nekem egy ,csak egy kell,
ez meg reggel elment.
Kértem, hogy ne menjen,
inkább nekem kedveskedjen.
De mondta, nem lehet,
mert kell a kereset.
Gyereknek egyetemre,
emennek cipőre.
Jó, jó mondottam én,
de a lelkem szegény!
Kérlek ne menj mostan,
szeress engem nyomban.
De biz nem így történt,
szívemet megtörte,
Pedig lassan itt a május
mely nekünk oly kedves.
mikor őmelléje nevemet
jegyeztem,
25 esztendeje, nevelem
szeretem.
Ez azért nem semmi
egymás mellett lenni,
egymás gondját baját
csendben elviselni.
De persze ezt lehet
könnyen felejteni,
csak meg kell egymást
szépen szeretgetni.
Én is ezt reméltem,
eme csendes reggel
de ha megjön este
cseppet megfenyítem.
Persze nem komolyan,
erre nem is lennék képes
De kell , hogy valamiképp
bantsa az ő lelkét
hogy reggel csak így
elhagyta a nejét.