FIZETSÉG
Mennyi veríték, megfeszült
- ma már eltemetett izom.
Mennyi gyermektől távol töltött
idő
Hever örök beton talapzaton.
Hány csonka család siratja
Alkoholba fojtott örömét –
emberét,
Ezekért a semmitmondó
betontömbökért.
„tizenhat tonna”… és rokkant
derekad.
„tizenhat tonna”… és
izületed összefakad.
Ezer év munkája – gaz lepi el,
Az elmúlást nézed könnyes
szemekkel.
Kifizettek!
Megéltél vagy elittad,
De fizetséged megvolt!
/hogy hasogat a váll/
kinek több, kinek kevesebb,
kinek megérte, volt ki meghalt.
/a fénytől szúr a szem, nagyon
fáj./
tudnod kell hol állsz,
mily közel a tűzhöz!
Mennyire kopott talpad,
Fáj e már könyököd?
Mert ha kell a pénz
Testvéred is arrébb
lököd…
És kifizetnek, vagy kinevetnek,
Valami úgy is hull ,
Jut az urak asztaláról.
Konc, csont, izület
/ó hogy fáj a hát/
Kis batyuddal odébb mászol.
S néhány forint, rozsdás
Konzerv dobozod mellé hullik,
Utána nyúlsz /nyilall a térd/
Kaparod a többi közé –
gyűlik.
Icce bor, szelet kenyér,
És a vám, mit az erős húz le
rólad,
Orvosság a nyári nap meleg,
- száraz a száj, de a váll nem
hasogat.
Így élsz, s mi után kihűlt
ajkad
Szó nem hagyja el többé,
És csak azonosításodra hajolnak
Aszott tested fölé,
Végleg elveszel irodák
útvesztőjében,
Ahol számok a nevek,
S mi utánad marad
Írott lap – papír kereszt.
Összetört urnádból
Szétfújja a szél hamvaid.
A kérdés felelet nélkül marad:
Ezért ki fizet ki kit?
Hiszen téged már kifizettek!
Ültél társadalmad falak
nélküli
Szobájában, nézted az eget,
Miközben körötted hullott
Apró …. Megbecsülésed.