Menekülök:
Félelmem beköltözött
mellém
Párnát ölelve várok
vígaszt
A szorongás-szívemet bekrítvén,
furcsa világba készteti azt
Az élet rövid,nem várok semmit,
de a remény olykor átszakít...
Néha szenvedni,néha vigadni
vágyó ámokra tanít.
Ember embernek vállvetve
lelkük megértésre talál
S az életem utópia lenne?!
Mégis ezt kutatom,míg elér a
halál...
ezt szeretettel mindenkinek-csak úgy,tőlem!